Rob-hatás, avagy "Nem vagyok rajongó!"

Sziasztok!

Először is, mindenkinek nagyon kellemes húsvétot, sok locsolót, meg tojást, miegymást...

Másodszor is az új fejezetről egy picit. Sajnos csúszásban vagyok, ugyanis az elmúlt pár napot különböző forgatási helyszíneken töltöttem... megjegyzem, amikor tudtam, ott is írtam. De már majdnem kész van az új, kb. a jövő hét közepére megpróbálom feltenni, remélem, hogy holnap nem lesz nálunk nagy jövés-menés, és akkor hamarabb is menni fog.

És az elmúlt pár napról egy kis szó:

Az egész szombaton kezdődött, mikor is Bliss, mint derült égből villám, megkeresett, hogy hétfőn jön fel Pestre, aludtat-e nálam? Szóval én gőzerővel elkezdtem szobát takarítani, meg szakdogát írni, mert tudtam, hogyha ő itt lesz, én nem fogok tudni tanulással foglalkozni. Aztán végül vasárnap változott a program, mert talált más helyet is, ahol viszont nem kellett volna hajnal 6-kor kelnie (sajna ilyen nagyon korán dolgozni menős hetem volt). De azért péntektől az én vendégem volt. :)

Aztán hétfőn kisétáltam hozzájuk a Szabadság térre, akkor még csak Bliss miatt, ugyanis rengeteg ideje nem találkoztunk már. Megismertem nagyon kedves embereket, pl. Kisildikó és Fummie, és még Robot is sikerült látnunk.
Az egyik nagyon vicces jelenete a napnak az volt, mikor társalgási hangom megjegyeztem, hogy látom őt. Mindenki kutatta, hogy hol van, de csak én láttam. "De hát ott áll, pont így előttem, velem szembe, háttal. Nem látjátok??" Kiderült, hogy csak a dublőrjét láttam :), aki mindig előbb kijött, hogy fényt mérjenek vele, meg stb. Égés a javából :D Mondjuk hátulról (és sötétben) minden tehén fekete. :)
Aztán az ominózus "Köszönöm..." mondatot persze pont nem hallottuk, mert már úton voltunk haza.

Kedden, szerdán én pihentem, dolgoztam, meg szakdogát írtam, aztán elhatároztam csütörtök reggel, hogy ha Bliss-ék kint lesznek, akkor én is kimegyek. Meló után felhívtam, és kiderült, hogy ők már tegnap (szerda) reggel óta folyamatosan kint vannak. Nagyon kemények ezek a lányok, ha akarnak valamit :) "Tough girls..."

Szóval kisétáltam a Múzeumkerthez, ami életem sok meghatározó történésének színhelye (16 évig szinte a közvetlen közelében laktam), és nagynehezen megtaláltam őket is. Akkora pár, számomra, új emberkével bővült a társaság, Abigel és Unio személyében. (remélem, hogy jól írtam a neveket, mert a névmemóriám borzalmas) Aztán vártunk és vártunk. Közben össze-vissza pakolásztak minket, mert sehol sem voltunk jó helyen. :) Közben meghozták a pacikat, akik 8-an voltak (6 szürke, közöttük egy gyönyörű foltos-deres, és 2 fekete). Már értük megérte kimenni. :) Akkor már úgy voltunk (főleg ők, akik 36 órája kint csücsültek), hogy jó, láttuk a lovakat, mehetünk haza :) De persze nem mentünk.

A türelmes várakozás, és nézelődés közben megismertem még jópár nagyon kedves embert, köztük Anitát, akinek az e-mailjére tényleg mindjárt válaszolok :) Amúgy elképesztő, hogy egy egyszerű színész, egy egyszerű ember (és Rob tényleg az) mennyire össze tud hozni embereket. Kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt héten vajon hány új ismeretség, és barátság született.

Jaj, a könyvtárat majdnem kifelejtettem. Szóval még a forgatás megkezdése előtt én elugrottam a Szabó Ervinbe, és Kisildikó elkísért (bocsi, nekem már így maradsz:) ). Még szerencse, hogy jött velem, ugyanis kiderült, hogy lejárt a kölcsönzőm, és hogy bankkártyával nem lehet fizetni (ilyet?!), de ő felajánlotta, hogy vegyem ki a könyvet az övével. Kikértük a raktárból, aztán eszébe jutott, hogy nézzük meg, nincs-e bent a Bel ami. Persze volt belőle, úgyhogy egy adag keresgélés után kivettük azt is :) A tömegbe visszaérve elolvastuk, hogy miről is szól a könyv, és tényleg Rob-é a szerep :)

Amúgy Bliss-nek hála megint a legjobb helyen voltunk, szinte díszpáholyban, mert Rob, amikor a jelenetnek vége volt, mindig felénk nézve sétált vissza. Szóval mi nem a "szerep-arcát" láttuk, hanem az igazit. A kezem szerencsére nem tört el Abi szorítgatása alatt. Mellesleg meg tudom érteni, én ugyanezt csinálom Saccal és Évivel, ha meglátom Szilit :)
Egy darabig jöttek-mentek, forgattak, aztán egy másik utcában csinálták a jelenetet tovább, és semmit nem láttunk belőle, úgyhogy Blissel és még néhány emberrel elindultunk haza.

Másnap volt az írói találkozó, amire nem tudtam menni, mert sajna pénteken még dolgoztam. De utána megbeszéltük, hogy megint megyünk ki a forgatásra (előző este még egyáltalán nem volt betervezve), és kivárjuk Robot, ha beledöglünk is. A 8. kerületben, a Práter utcában volt a forgatás, ahova amúgy normál esetben ember be nem meri tenni a lábát, most viszont több százan voltunk (na jó, több százan talán nem, de nagyon sokan). Mikor Kisildikót kísértem vissza a metróhoz, mert sajnos mennie kellett, volt egy érdekes jelenet: egy lány odarohant hozzánk, hogy "sziasztok, mi ugye tegnap találkoztunk?! Te vagy a zongorista, te meg az óvónéni" :) Hát, nagyon édes volt.

Megint sikerült egy nagyon jó helyet kifognunk, egy nagyon-nagyon jó helyet. Rob kocsija mellettünk jött el. Aztán várakoztunk, beszélgettünk, stb. Rám rámtört az ihlet, úgyhogy a tömegben megírtam a következő fejezethez jó pár oldalt, meg megint ismerkedtem egy csomót. Volt ott mindenféle ember, de tényleg. Még egy régi, nagyon régi osztálytársammal is találkoztam a tömegben, Andival, tök totál véletlenül. Ő volt az, aki kb. egy éve azt mondta, hogy ő biztos benne, hogy én még egyszer Twilight rajongó leszek, pedig akkor még nagyon-nagyon nem voltam az ("Milyen dolog, hogy a vámpírok a fényben mászkálnak és nem szívják ki a lányok vérét?!")Szóval vele futottam össze a Rob miatt összeverődött tömegben :) Nagyon jó volt.

Aztán ő korán hazament, mi még vártunk. És megérte. Mikor mindent sikerült felvenniük, Rob mellettünk jött újra el a kocsijával. Aminek le volt tekerve teljesen az ablaka... és kiintegetett belőle, és azt mondta, hogy "Good night". Elképesztő volt. Főleg, hogy a tömeg nem sikítozott, meg semmi, hanem teljesen ledöbbenten, megszeppenten integetett vissza. Legalábbis én :) Szerintem ő
annyit látott, hogy sok robot-lány visszainteget neki, tátott szájjal. :) Aztán boltba mentünk enniért, és kicsit melegedni (a boltos fiú cseppet nézett zizinek minket), aztán a Mekibe pisilni, és forró csokiért. Sajnos mire átértünk a következő helyszínre, a Dohány utcába, már nagyon sokan voltak, pedig még ott is csak pakolásztak. Az volt a leggázabb, hogy ez nem a megszokott rajongó tömeg volt, hanem volt rengeteg paraszt utcai nézelődő is. Mi ücsörögtünk egy kicsit a New York kávéház lépcsőjén, csodáltuk a nők gyönyörű ruháit. Én írtam még egy adagot, mert itt legalább volt fény. Mikor Rob megérkezett mi teljes rezignáltsággal néztük a kocsiját, miközben a lépcsőn ültünk. "Te ez az ő rendszáma... aha.... megjött...aham..." Aztán kb. két perc múlva döbbentünk rá, hogy ja, a többieknek is szóljunk már :)

Azért voltak érdekes eseményei ennek az időnek is, mikor pl. a biztonságiak (akiket én ettől fogva nagyon imádok) kihajítottak 4 részeg fiút, akik ott vircsaftoztak. Tényleg öröm volt nézni. Mellesleg már hazafelé menet a buszon Bliss kérdezte, hogy láttam-e, amikor kidobták őket, mire mondtam, hogy persze, ott álltam épp mellettük. Erre mondja Bliss, hogy ja, akkor veled álltam ott én is :) Szóval eddigre már eléggé megártott az éjszakázás és a fagyhalál :D

Aztán kezdett eltűnni a tömeg és lett egy jó kis helyünk Szandival, akit végre megismerhettem személyesen is. Kíváncsi voltam rá, mert Blisstől nagyon sokat hallottam már róla. Mi teljesen néma, csendes rajongóként néztük, ahogy a forgatások között jön megy.

Mikor már nagyon reményvesztettek voltunk, és arról beszélgettünk, hogy ha most kijönne és mosolyogna egyet, az még plusz egy óra kitartást jelentene, akkor megjelent és mosolygott egyet. Komolyan mondom, akkor nem fáztam hirtelenjében :) És Szandinak elmúlt a láb és derékfájása... Ez a Rob-hatás! :)

No, jó, azért mikor láttuk, hogy sokat néz arra, amerre mi álltunk (persze tuti nem nézett, csak épp arra állt a feje), akkor volt egy kis hajigazgatás, meg hasonlók :) Aztán az ablaktól láttuk, ahogy bent a kávézóban mosolyog, és beszélget, meg az orrát vakarja, meg a haját igazgatja, meg mosolyog :) Utána meghozták a kaját és láttuk azt is, hogy a tárolóból kivesz egy pogácsát, és az egészet a szájába tömi, majd utána kezdi el majszolni :) Komolyan, mintha a kis ovisaimat láttam volna :D Közben néha hallgattuk, ahogy a biztiőr cseverészik a tömeggel. A legdurvább számomra az volt, hogy mikor már elült a nagy tömeg, és csak kevesen voltunk, a kordonnak használt szalagot teljesen leengedték a földre. Abszolút szabadon bemehettünk volna, főleg, hogy volt olyan, mikor abszolút nem figyelt ránk a biztiőr, hanem arrébb mászkálgatott. Persze senki nem ment be, szerintem még csak nem is gondoltunk ilyenekre. Azért ez már valami.
Közben elvileg volt egy pillanat, mikor épp a rajongók felé nézve a nyelvét is kidugta kicsit. Azt azért megnéztem volna :D

Aztán vége lett a felvételnek, és betolatott érte a kocsi. Mikor jött ki, hogy beszálljon, mosolygott, integetett és azt mondta magyarul, hogy "Jó éjszakát!" Aztán a beszállás előtt megint mosolygott és integetett, a tömeg meg tapsolt neki :)
nagyszerű volt. Blisstől még sokáig hallgattam a buszon, hogy : "Mosolygott, integetett, azt mondta, Jó éjszakát, és megint mosolygott és integetett!" :) Na jó, ő meg azt hallgatta tőlem, hogy Juj, ez nagyon jó volt... meg hasonlókat.

Mi perszenem bírtunk magunkkal és hajnali hat után, mikor hazaértünk még YouTube-on videókat keresgéltünk. Találtunk is jópárat. A vicces az volt, hogy egy csomó videó van, aminek a hátterében hallatszik tisztán ahogy Fummie valakinek magyaráz telefonba, vagy nekünk mesél valamit. Szóval szuper :) Azt hiszem, remélem, hogy megkedvelte a magyarokat. :)
Amúgy Fummie kiírta, szóval most már írásos bizonyíték is van rá, hogy ő bizony rajongó. Senki nem mossa most már le róla, hiába szívja vissza :))

A videónézegetés után még megnéztük a Little Ashes-t, meg a Speak-et. Mind a két film nagyon jó, csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem legalábbis nagyon tetszettek. Aztán délután 2-kor sikerült aludnunk egy kicsit, kb. egy órácskát, miközben a laptopon az Adventureland ment, aztán kísértem ki Bliss-t a vonathoz. Útközben még tök sokat beszélgettünk, meg elsétáltunk a New York-hoz, ami abszolút másmilyen volt, mint hajnalban :D

Remélem, hogy még kedden tudunk egy jót nézelődni, meg röhécselni :)

Számomra felejthetetlen volt ez a hét, és úgy érzem, hogy tényleg nagyon sok új barátot szereztem, és mindezt miatta... pedig nem is vagyok rajongó :)




_@/"