Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2010. április 13., kedd

Rob-hatás - second chapter, avagy a beismerés!

Sziasztok!

Nos, a múlt hetem újra Robert teljes bűvöletében telt :)
Húsvét hétfőn sikerült kihevernem az előző hét fáradalmait, szerencsére nem volt sok locsolóm, meg hasonló lábalattlankodók, úgyhogy a szakdogával is tudtam picit haladni (de még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék).

Aztán kedden beindult újra a menet. Megbeszéltem Bliss-szel, aki mégis csak visszatért a fővárosba, bármennyire is ötlet szinten volt ez még csak szombaton, mikor felraktam a vonatra, úgyhogy tudtam, hogy nekem is ott a helyem. Bár valószínűleg nélküle is kimentem volna, mert a többiek ott voltak, és így azért mégsem lettem volna annyira elveszett. Szóval a hosszú meló után (egész héten délutános voltam) "rob-ogtam" ki az Egyetem térre, amit elég nehezen találtam meg, de csak meglett. Sajnos akkor már Rob nem volt kint, viszont nem mertünk hazamenni, mert eléggé sürögtek még az emberek, és nem tudtuk, hogy nem csak beetetés-e, és nem fog-e visszajönni. Végül mégiscsak hazamentünk azzal, hogy másnap kora reggel találkozunk. :)

A szerdai megbeszélt fél8 persze csúszott, de 8 után nem sokkal ott volt már mindenki. Elmentünk kávéért, ahol a kedves eladó adott Uniónak csodakávét :) Eléggé vicces volt. Aztán 9 után nem sokkal meg is érkezett Rob, kiszállt a kocsiból, asszem' intett is egyet, aztán bement dolgozni. Én egy kicsit még ültem a lányokkal, aztán mennem kellett dolgozni.
Este aztán visszatértem, és szerencsére még ott volt a forgatáson. Jó későn jött csak ki, tehát én is láthattam. Utána elmentünk Trapézba, inni egy kicsit, meg megbeszélni mindent :) Nagyon izgalmas volt az este és szuperül szórakoztunk.

Csütörtökön reggel megint az Egyetem téren kezdtünk, most egy kicsit később, mert minek szobrozzunk ott feleslegesen. Aztán csak vártunk és vártunk és vártunk, és azt hittük, már sose fog megérkezni a fickónk. Végül, mikor már kb. negyed órája el kellett volna indulnom dolgozni, végre befutott. A többiek valami furcsa megfontolásból előrementek, de mi Blissel jól jártunk, és pont láttuk, ahogy kiszáll, és olyan volt, mintha pont felénk biccentett volna. Lehet, hogy beképzelem csak az egészet, de nem hiszem :) Aztán elszaladtam dolgozni. Út közben esett persze csak le, hogy "Basszus, ránk nézett!", úgyhogy gyorsan rácsörrentem Bliss-re, hogy vajon ő felfogta már... szerintem nem :) A munkából csak 20 percet késtem :)
A reggel másik vicces része volt, hogy megjelentem a Full Moon-os füzetemmel, amiben egy nagy, egész oldalas, fekete filccel írt mondat volt: I'm a fan! Majdnem két hét tagadás után most már kénytelen voltam beismerni. A nagy tettemet valamelyik tv is felvette, de szerencsére nem voltam benne egyetlen riportban sem... örök hálám érte, mert valószínűleg szörnyen néztem ki, és a hajam is tré volt.

Aztán este hiába vitték el viszonylag hamar a kölköket, nem értem ki Robra. Már a téren voltam, a kis miniszökőkútnál, mikor meghallottam, hogy tapsol a tömeg. Nah, szaladtam, mint Bella a NM-ban, Olaszországban, de én, vele ellentétben, nem értem oda. Azt még pont láttam, hogy a kocsi az utca végén elmegy :( Eléggé letörtem, mint a bili füle, főleg, hogy másnap reggel nem tudtam menni, mert korán jelenésem volt már az oviba. Úgyhogy este itthon még megettem egy nagy zacskó békás Haribo gumicukort, aztán írtam egy kicsit, meg mindenfélét csináltam, és mentem aludni... És asszem' Robbal álmodtam, bár nem emlékszem tisztán :)

Péntek este aztán szerencsére 5-ig elvittek minden gyereket, ami miatt még örömtáncot is jártam az uzsonnáztatás közben :), úgyhogy rohanhattam ki a térre. Előtte azért felhívtam Fummiet, hogy ugye ott van még, mire ő derekasan beetetett, hogy igen, de siessek, mert szállingóznak a sztárok. Nah, mondanom sem kell, rohantam. Hip-hop odaértem a Kálvinra, a buszon szuggeráltam minden embert, hogy gyorsan szálljon föl-le, aztán volt egy nagy futásom a térig, de odaértem!! Komolyan, ott vagy 5 percig nem kaptam levegőt, de a tudat életben tartott, hogy látni fogom, ma utoljára legalább :) A téren ott volt egy csomó ismerős arc :) Nagyon jó volt. És persze sikerült látnunk, nagyon édes volt :)
Kicsit azért elszomorító volt, hogy többet nem látjuk, de legfőképp az, hogy ez a két hét őrület véget ért, mindenki hazamegy, és visszatérünk a szürkébb hétköznapokba.

Néhány nagyszerű momentumot leírnék még. Azért nem a napokhoz, mert igazából eléggé összefolytak a napok, és nem vagyok biztos benne, hogy melyik dolog mikor történt :)
Az egyik nagyon vicces az volt, mikor az édes helyszínbiztosítókat "cukkoltuk" a folyamatos zöldségevés miatt: "Répázni jó - szólt a bölcs!", aztán mikor az általam felborított pohárból kiborult egy csomó cigicsikk, és én nem szégyelltem seprűt-lapátot kérni egy másik helyszínestől, hogy összetakaríthassak magam után... kicsit nézett csak nagyot, ahogy ott sepergettem :)
Aztán készült egy-két nagyon jó kép is a legfontosabb belső emberekkel, amikre nagyon büszke vagyok. Meg a "tough girl"-jeimre is, akik tényleg nagyon kitartóak voltak és mindent megtettek, hogy Rob itt töltött pár napját komfortosabbá tegyék, főleg Aby-re vagyok büszke, aki a magyar csendes rajongók szószólója lett, és csitítgatta a visongó p****kat, hogy Rob ne féljen annyira :) Szóval csak így tovább csajszi, "Aby rolling!" :D Ő amúgy odáig ment, hogy az egyik helyszínbiztosítót is lepisszegte, mikor az forgatás közben köhögni mert egyet :)) Hát, szegény fickó kicsit nézett csak :)
Mellesleg ezek a nem biztonsági őr helyszínbiztosítók nagyon kedvesek voltak, és azt hiszem, remélem, hogy talán ők is megkedveltek minket kicsit, mert tényleg nem volt sok baj velünk. Szerintem amúgy több levelet, és köszönő lapot kaptak, mint maga Rob :)

A másik nagyon nagy élmény az volt, mikor péntek este, miután Rob elment, kimentünk a Pollach Mihály térre, ahol a lányok a szerda-csütörtök éjszakájukat töltötték, és egy jó időt hülyültünk. Szuper volt. Aby-ék elmesélték a péntek hajnali történéseket, mi meg végigjátszottuk a csütörtök esti lovas forgatást :) Nagyszerű volt. Jó volt kicsit beszélgetni, meg mindent felidézni, mert Rob távozása után eléggé magunk alatt voltunk :I Ott a téren persze izgatottan (vagy talán a paranoiásan lenne a jobb szó) lestük minden arra elhaladó sötét kocsi rendszámát. Megjegyzem, én azóta folyamatosan ezt csinálom :)

Aztán mi szombat este még tartottunk egy Robos éjjelt Krisztinél (Angel), amikor is nem aludtunk szinte semmit, vagyis csak amikor valamelyikünk éppen kiájult egy félórácskára, végig olvastunk, meg videókat néztünk, meg beszélgettünk, meg nevettünk. :) Aztán vasárnap délután indultunk csak haza, és jól el is kapott minket az eső a Moszkván, mire előugrott belőlem Alice, és egy szolid kis lépcsős lerohanás után "táncoltam" egyet a zuhogó jégesőben. Szuper volt :D

Összefoglalva: ez a két hét rémisztően jó volt, rengeteg új ismerős szereztem és néhány nagyon jó barátot is, akikkel nagy terveink vannak :)
A negatív dolgokról nem szeretnék írni, mert azt hiszem, nem érdemlik meg a szót és nem is akarom az időmet pazarolni rájuk. Meg igazából szívem szerint el is felejteném a rossz dolgokat, úgyhogy megpróbálok nem is gondolni rájuk.
Minden agyhalott ember ellenére jó tudni, hogy van pár normális is, aki megérti, hogy a sztárok is emberek, és ők is éreznek, félnek, vannak számukra kellemetlen dolgok. És persze vannak olyan dolgok, amik már örökre belém égtek, pl. nem tudom már úgy lepisszegni a gyerekeket, hogy ne Rob és az egész társaság jusson eszembe, nem tudom úgy megnézni a forgatásról készült videókat, hogy az érzések, amik akkor kavarogtak bennem, fel ne idéződjenek, nem tudom a harangozó templomot le nem csitítani, még ha csak magamban mosolyogva is :)

Egy nagyszerű társaság talált egymásra, akikkel remélem, hogy nem szakad meg soha a barátságunk (azt hiszem, ezt lehet már így nevezni). Valószínűleg nem fog, Aby-vel pl. azóta minden nap legalább egyszer beszéltem telefonon :D

És remélem, hogy a nagy terveink is megvalósulnak, a nyári Eclipse premier, és a londoni Bel Ami is, ahol megint tough girls lehetünk :))
Nagyon várom, hogy újra lássuk egymást és megint "Alice-nek" érezhessem magam mellettetek. Köszönöm lányok ezt a csodás 2 hétet. És persze köszönet érte Rob-nak és az egész Bel Ami magyar Staff-nak is :) Imádlak mindannyiótokat. :)

Puszi: Stigu




_@/"

4 megjegyzés:

  1. Jaj csomó volt a gyomromban, mikor olvastam (még most is). Bár ez valószínű a videóknak is betudható, amiket most néztem meg. :) Majdnem bőgtem is, megint, de inkább csak vigyorogtam, mint egy idióta. :D Ma kint voltam az Egyetem téren, mert majdnem útba esett úgyis hazafelé. Tök üres volt, és kicsit rossz volt látni. De aztán felidéztem, hogyan jött ki Rob, és miket csinált, és vigyorogva indultam vissza.
    Remélem hamarosan megint összefutunk, mert már hiányoztok. Rob is hiányzik, ő is jöhetne vissza. :D
    Fummie voltam, egy very tough girl. :)

    VálaszTörlés
  2. Drága Alice-em! :P

    Bocsi, én már csak így foglak szólítani, mert te tényleg egy életvidám csajszi vagy, aki mellett csak nevetni lehet! :) Ezért is vagy te Alice. :D

    Tudom, hogy nem szereti senki ha azt mondják, hogy "aki nem volt ott, az nem értheti", de erre tényleg nincs jobb szó/megfogalmazás. Hiába vannak az összefoglalók, a tied és a többieké, még is azokat amik ott történtek velünk, nem lehet teljes egészében visszaadni, mert minden egyes percet és másodpercet nem lehet hitelesen leírni, ezt át kellett élni! :)

    Én szerencsés vagyok, mert átélhettem veletek, és ez egy örök emlék! Még akkor is jó lett volna ez az egész, hogy ha Rob nincs ott, de azért így még jobb volt! XD

    Már nem emlékszem mit is akartam írni, csak azt tudom, hogy az utolsó pár sort megkönnyeztem! :$

    Bár napokig fájt mindenem, meg még mindig fáradt vagyok, pedig azóta már több órákat is tudtam aludni, na meg be is lázasodtam, de nem érdekel, nem bánom, mert minden olyan jó volt, hogy már maguk az emlékek felejtetik ezeket a dolgokat.
    Mint mikor, majd lerohadt a lábunk az állás miatt, már mindenünk fájt, de mikor megláttuk Rob-ot hirtelen minden bajuk tova szállt, és pihe könnyűnek éreztük magunkat! :D

    Én is köszönök nektek mindent csajok! Na és persze igen Rob-nak is, hogy összehozta akaratán és tudtán kívül ezt a jó kis társaságot! És persze a magyar Staff-nak is, akiket nagyon megkedveltünk. :)

    Pusza, Kriszti

    u.i.: Kéne megint egy üres kecó és akkor újra bulizhatnánk! XD

    VálaszTörlés
  3. Szia Stiguka! :)

    A harangszós rész eszembe jutatta, amikor a héten kimentem az Egyetem térre és pont negyedre értem oda és a harangszóra elsírtam magam, majd elkezdtem röhögni. :DD

    Jó volt olvasni a beszámolód, mert most újra olyan volt, mintha ott lennék megint reggel 8kor a csodakávéval és várnám veletek, hogy begördüljön a kicsikocsi a Micikével.

    Hiányoztok Csajok az egész hangulattal együtt. No és persze a sztori főszereplője is. :p

    Aztán szóljatok ha bulizni kell vagy inni én ugrok. :D

    Cupp, Unió

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Igen, nekem is nagyon hiányzik az egész... Aby-vel azóta sem tudunk elszakadni a témától, és minden nap tervezgetünk, csinálunk valamit (ha mást nem, akkor fikázzuk, hogy az újságok, meg netes lapok mennyire hülyék, és mennyi kamut írnak).
    Én tegnap jártam a Kálvinon és nagyon gondolkoztam rajta, hogy elmenjek-e az Egyetem térre, de végül nem tettem. Tuti, hogy nagyon fájt volna olyan tök üresen, kordon nélkül látni az egészet.

    Már nagyon várom a május 6-át :) Remélem, hogy mindenki jön majd!!! Aztán meg a júniust is :) Meg a jövő év nyarat.

    Puszika nektek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés