Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. augusztus 28., vasárnap

Szó-Kincs 2011 novella - Jelek



Sziasztok!


Nos, így a felemelő HoldfényCon után (FÉNYKÉPEK ITT!) hozom a beígért novellát. :)


Ez a kis szösszenet a Szó-Kincs 2011 című novelláskötetben kapott helyet, amit a KIADÓ HONLAPJÁN meg is rendelhettek. Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy már a második (a Hangadóval együtt már három) antológiában láthatom kinyomtatva a nevem (ráadásul most a fényképem is), és mindehhez még azt is lehetővé tették, hogy dedikálhassunk az Ünnepi Könyvhéten.
Szóval ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az Aposztróf Kiadónak, hogy lehetővé tette azt a sok csodát, ami újabban történik velem. :)

Remélem, a további kötetekben is olvashattok majd tőlem. :)

Nem szaporítom tovább a szót, íme a novella:







Nyíri Eszter: Jelek 



Miközben a rendületlenül szakadó esőt figyeltem a busz koszos, párás ablakából, elgondolkoztam, hogy vajon az özönvíz is, mely egyszer már végigpusztított a világon, így kezdődhetett? Akkor is megnyíltak az ég csatornái, és addig ontották magukból a hűvös, normális esetben életet hozó csapadékot, míg a víz beterítette a Földet, elfedve, elmosva mindent?
Talán így lehetett.
Talán Isten, aki eddig türelmesen próbálta visszaterelni az embereket a helyes irányba, ismét úgy véli, hogy már csak ez az egyetlen kiút létezik. A jelek megvoltak, a figyelmeztetés elküldetett, de nem ért célba. A próféták intő szavai süket fülekre találtak.
Csak a legutolsó pillanatban fogunk rádöbbenni, hogy elérkezett a vég? Mikor már túl késő lesz? Mikor már a folyamat megállíthatatlanul beindul? Talán ez már az… a gépezet működésbe lépett.
A buszvezető élesen fékezett, ahogy majdnem elvétette a megállót. Az elmém visszatért a valóságba, és döbbenten vettem észre, hogy le kell szállnom. Gyorsan lepattantam a járműről, és borús gondolataim társaságában elindultam a pályaudvar felé.
Az utca piszkos, nedves aszfaltján egy öreg, fáradt tekintetű férfi térdelt. Viseltes, foltos nadrágját egy átázott kartonpapír próbálta óvni a további kosztól. Göcsörtös, ráncos ujjait összekulcsolta, és fennhangon mormolt valamit. Egy elfeledett, ősrégi imát.
Eszembe villant, hogy az ő könyörgése valószínűleg megválaszolatlanul pattan vissza az ég kapuiról, éppen úgy, ahogy Istenünk szavai sem leltek válaszra a mi szívünkben. Csak nagyon kevesen hallották meg igazán üvöltő figyelmeztetését. Oly kevesen, hogy tehetetlenek voltak a süket, vak tömeggel szemben.
A férfi előtt nem volt pohár, tálka vagy bármi más, amibe alamizsnát várt volna. Nem pénzért mondta szüntelen imáit, hanem üdvösségért. A sajátjáért, az emberekéért, a világért.
Beléptem a pályaudvar óriási, fedett helyiségébe, ahol végre nem áztatott az eső. Azonnal feltűntek az adományokat gyűjtő önkéntesek. Szinte minden héten történt valami katasztrófa, aminek az áldozatainak a megsegítésére lehetett gyűjtögetni: áradások, földrengések, belvizek, talajcsuszamlások, ipari balesetek. Amit csak el lehet képzelni. A jelek, amiket az égből küldtek. Az utolsó figyelmeztetések, hogy változtatni, változni kell! De az emberek túl büszkék voltak ahhoz, hogy felismerjék. Úgy gondolták, ők a világ megkérdőjelezhetetlen, letaszíthatatlan urai. Önhittség. Bármi is irányítja a természet erőit – Isten, Jahve, Allah vagy Gaia, a földanya –, hatalmasabb nálunk, apró kis porszemeknél. Illene végre belátnunk és felhagyni a pusztítással, míg saját magunkat is el nem pusztítjuk.
Az adománygyűjtőket kerülgetve értem el a kijelölt peronra, ahonnan a vonatom indult. Néztem a hatalmas, impozáns járművet, ahogy mozdulatlanul, némán várja utasait. Egy emberkéz építette, bonyolult szerkezet, mely a vég után használhatatlanul fog heverni valahol: a víz alatt, a kietlen pusztában vagy a még nem létező semmiben.
Felszálltam a fűtött kocsiba, és megkerestem a helyemet. Alig vártam, hogy elinduljon velem a vonat, és magam mögött hagyhassam a gondjaimat, ha csak pár napra is. Még megtehetem, hogy elmenekülök a problémák elől.
De ha itt lesz a vég, senki sem menekülhet. 











_@/"

2011. augusztus 6., szombat

Tündérmesém-kép ajándék Abynél :)



Sziasztok!


Csak egy kis apróságot szeretnék most megmutatni nektek (sajnos egyelőre a nyár, az ovi és a műtét utáni lábadozás miatt még nem volt időm semmi jelentőségteljesebbet írnom... :D), ami pont időszerű is, mert a Tündérmesém történet egy éves lesz épp holnap! :) Holnaphoz egy évre tettem fel a prológust, azóta követhetitek nyomon Anne és Robert történetét. Remélem, hogy nagyon hamarosan kész leszek (leszünk) az új fejezettel, és végre lesz olvasnivalótok (Judit már reklamált is emiatt). :))

Abynél van egy olyan érdekesség, hogy "Hűséges olvasó játék" (részleteket ITT olvashattok róla, akit érdekelne a dolog), ahol minden hónapban sorsolás van. És júniusban én lettem a szerencsés kisorsolt. A nyertes mindig egy gyönyörű scrappelt háttérképet kap, amit Atyus készít el (remélem, nem írtam nagy hülyeséget... ezt így kell írni?).

A háttérkép a Tündérmesém történethez készült, Rob és Anne látható rajta. Szerintem gyönyörű lett. :) ITT nézhetitek meg a képet (a saját oldalamra nem teszem fel, mert onnan egy pillanat alatt letölthető, és azt nem szeretném, Abynél viszont lopásvédelem van, úgyhogy csak ott lesz látható).

Kíváncsian várom a véleményeket, hogy nektek hogy tetszik?! :))


Remélem, hogy hamarosan megörvendeztethetlek titeket sok-sok olvasnivalóval! :)

Addig is kitartás, élvezzétek ezt a nyarat nélkülöző nyarat! :D


Stigu










_@/"