Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2010. december 24., péntek

Boldog, Békés Karácsonyt! - Karácsonyi Novella



Sziasztok!


Szeretnék mindenkinek Boldog, Békés Karácsonyt kívánni!

Remélem, hogy jól telik az Ünnep! :)


Karácsonyi ajándék gyanánt csak írásokkal szolgálhatok, de remélem, hogy azért örültök neki... Nah, azért nem egyszerre. :) Minden nap érkezik valamelyik blogra valami kis karácsonyi szösszenet.

Ma ide, a főblogra teszem fel a novellapályázatra küldött (és nem bekerült) karácsonyi novellát.



Még egyszer Nagyon Boldog Karácsonyt!





Jéghideg Karácsony




A barna hajú nő nagyot sóhajtva ült le a befűtött nappali kanapéjára. Unottan kapcsolta be a televíziót; tudta, hogy semmi kedvére valót nem fog találni. Szenteste volt, ilyenkor csak a már százszor látott, elcsépelt karácsonyi filmeket adják le újra, amik tele vannak tipikus, banális fordulatokkal és boldog befejezéssel. Csakhogy ő saját magán tapasztalta, hogy a boldog befejezés sokszor elmarad. Ha minden úgy lenne, mint ezekben a filmekben, most nem üldögélne egyedül, a szétrombolt életén keseregve.

A házban semmi sem utalt ünnepi hangulatra; karácsonyfát már évek óta nem állított, a házra nem aggatott színes, villogó égőket, még egy árva szaloncukrot sem lehetett találni. Csupán egyetlen gyertyát gyújtott az elvesztett szerettei emlékére.
Kikapcsolta a zajos készüléket, aztán csak hallgatta a szoba néma csendjét. Benne is ilyen csendesség lakozott. A magány oly’ megszokott társává vált már, hogy fel sem tűnt neki, ahogy sötét karjaival megint átölelte. Nem is akart tenni ellene semmit.

Megitta a maradék borát, aztán úgy döntött, kimozdul kicsit a lakás szűkös falai közül. Az ablakon kinézve látta, hogy a hó nagy pelyhekben hull még mindig, ahogy reggel óta teszi. Melegen felöltözött, hogy legalább a kinti hideget ne érezze, ha már a belsejében úgyis fagy tombol. Nem volt semmi, ami felmelegíthetné a lelke jégvirágait, amik évek alatt egyre vastagabbá, egyre kacskaringósabbá váltak.

Mikor kilépett az ajtón, szinte alig érezte a különbséget a benti és a kinti hőmérséklet között. Az utcákon egy teremtett lélek sem volt, amin nem lepődött meg. Elvégre Szenteste mindenki a szerettei körében ünnepel.
A fehér, kopár táj híven tükrözte azt, ami benne élt: egy levelek nélküli, félig halott fát, amely arra vár, hogy megérkezzen végre a tavasz, és újra rügyet bonthasson. De a benne élő tél nagyon hosszúra nyúlt, és félő volt, hogy elpusztít mindent a kemény hideggel.

Betévedt a közeli parkba, ahol pár gyerek játszott elmélyülten. Vidáman, önfeledten dobálták egymásra a hógolyókat, magas hangon kacagva fogadták a találatokat. A látvány összeszorította a szívét. Ha az élet kevésbé kegyetlen vele, most ő is ilyen boldog lehetne.
Percekig figyelte a kipirult arcú gyerekeket, mintha saját magát akarná még jobban kínozni. Bár fájt neki a kép, nem bírt elszakadni tőle. Most először érezte úgy, hogy újra nevetni szeretne, újra vidám szeretne lenni.

Aztán a gyerekek abbahagyták a játékot, és elindultak a nagy vaskapu felé, ami mellett megállt. Valószínűleg várták már őket otthon a karácsonyi vacsorával. Anélkül haladtak el mellette, hogy figyelemre méltatták volna; mintha csak egy árnyék lenne. De az egyikük mégis visszafordult pár lépés után. Biztos a parkban felejtett valamit – futott át a nő agyán. Igazán meglepődött, mikor a szeplős arcú kisfiú megállt előtte, és felé nyújtotta a kezét. Ahogy jobban megnézte, észrevette, hogy egy piros-arany papír lóg ki az ujjai közül.
Tétován nyúlt érte.
- Boldog Karácsonyt! – mosolygott rá a fiú, ahogy a nő elvette tőle a lámpafényben csillogó szaloncukrot.
- Neked is! – felelte döbbenettől elhalkult hangon.
A gyerek visszaszaladt a többiekhez, akik a sarkon vártak rá. Még sokáig bámult utánuk; akkor is, mikor már rég nem látszódtak.


Évekkel később újra a kezébe került az a csillogó, piros-arany papír, ahogy azóta minden karácsonykor. Már fakó volt, az idő rajta is nyomot hagyott. Ahogy az egykor magányos nőn is. Ez a kis régi emlék volt az utolsó, amit feltett a feldíszített, kivilágított fenyőfára. De az egyik legfontosabb emlék.
Ahogy hátrébb lépett, hogy megcsodálja a fát, mély lélegzetet vett, ettől pedig bekúszott az orrába a majdnem kész ünnepi vacsora színes, meleg illata. Aztán meghallotta a kulcs ismerős csörgését az ajtó zárjában.
Mosolyogva várta a belépőket. A magas, sötét hajú férfi letette a karjából a loknis, szőke kislányt, és lágyan megcsókolta a nőt. Közben a kislány a szoba közepére szaladt, és csillogó szemekkel figyelte az óriási, díszes fenyőt, majd csilingelő kacagással visszafordult a felnőttek felé.
- Anya, nagyon szép lett a Karácsonyunk!







_@/"

4 megjegyzés:

  1. Szia Stigu!

    Nagyon gyönyörű karácsonyi novella,örülök, hogy a végén neki is boldog karácsonya lett.
    Köszönöm ezt a karácsonyi ajándékot.Neked is Békés Áldott Ünnepet kívánok.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  2. Jaj, szívem!
    Tudod, az jutott eszembe erről a gyönyörű kis novelláról,hogy sokszor alig várom,hogy tovább adhassam a Nádasdi családi karácsonyok elmékét,hagyományát valakinek, illetve, hogy először én legyek az, aki átveszi a stafétabotot a készülődésben, és hogy csillogó szemű gyerekek várják a fa körül a csodát. Köszönöm, hogy reményt adtál, valóra válhat az álmom, pussz

    VálaszTörlés
  3. Saccka voltam, ha nem jöttél volna rá :)

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Köszönöm, hogy írtatok nekem pár sort, tudjátok, hogy milyen sokat jelent ez nekem. :D

    Saccka, rögtön tudtam, hogy te vagy az :) Te összetéveszthetetlen vagy. :D

    örülök, hogy tetszett nektek a novella. Én is egy pozitív, reményteli, boldog befejezéses kis szösszenetet szerettem volna így karácsonyra hozni nektek. :)


    További szép Karácsonyt nektek! :)

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés