Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. július 17., vasárnap

Vérvörös Szerelem - 1. Csábítás



Sziasztok!


Meghoztam Valentin-nap (de utálom) alkalmából a Vérvörös Szerelem című Twilightos mini-regény első részét.
Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket.

!!!FONTOS!!! A történet három részes lett, és teljesen készen van, DE a következő fejezet csak akkor érkezik, ha összejön 10 komment. Akkor viszont rögtön. Szóval érdemes véleményt írni! :)

Jó olvasást! :)





Vérvörös Szerelem




1. Csábítás








A világosbarna hajú férfi egy sűrű lombú fa ágán állt, és izgatottan kémlelte a hatalmas erkélyajtón túli forgatagot. Találgatta, hogy vajon kihez tartozhat az az észveszejtően finom illat, amit még az erdő túloldalán érzett meg.
Nő volt, azt tudta. És fiatal. A mezei virágokra emlékeztető aromából arra következtetett, hogy a lány olyan lesz, mint egy színpompás vadvirág. Csábítóan buja, gyönyörű, ellenállhatatlan.
A szeme sarkában valami pontosan ilyesmi villant.

A fiatal nő ragyogó vörös hajzuhataga fedetlenül, szabadon omlott végig a hátán, smaragdzöld ruháján megcsillant a gyertyák meleg fénye, sejtelmes, kusza mintákat festve rá.
Mikor meglátta, rögtön tudta, hogy ő lesz a csábító vadvirág.

A bent zajló jelenet csak félig kötötte le a figyelmét; miközben nézte őket, már azon gondolkozott, hogyan fog eljátszadozni a lánnyal, és hogy vajon milyen ízű lehet a vére. Gyanította, hogy édes lesz, de mégis fűszeres, kicsit pikáns.
Érezte, hogy a szájában termelődni kezd a halált hozó méreg.

A bálteremben eközben egy meglehetősen ingerült, középkorú, elegáns férfi lépett oda a vörös hajú lányhoz.
- Victoria, kijönnél velem egy pillanatra a friss levegőre? – kérdezte tettetett kedvességgel. Finom szavai mögött valójában visszautasíthatatlan parancs csendült.
A könyökénél fogva vezette ki az impozáns erkélyre.

- Mégis mit csinálsz, lányom?! – csattant a férfi haragja.
- Mit csinálnék? – olvadt le a lány arcáról a mosoly. – Megjelentem ezen a nevetséges bálon, ahogy kívántad. Mit akarsz még?! – nézett az apjára pimasz tekintettel.
- Azt, hogy legalább próbálj meg úgy tenni, mintha egy tisztességes, jól nevelt ifjú hölgy lennél! Le van engedve a hajad, mint holmi cselédnek. És ez a ruha… botrányos!
- Örülj, hogy egyáltalán itt vagyok! – feleselt vissza Victoria.
- Örülj, hogy még nem adtalak férjhez! – nézett rá az apja bosszús, de egyben elégedett pillantással. – Ha nem viselkedsz, visszavonom a megállapodásunkat, és én magam keresek neked hites urat! De abban nem lesz köszönet – figyelmeztette.

A lány ajkára már felkívánkoztak a tiltakozó szavak, de visszanyelte őket. A mostani kiváltságos helyzetét nem akarta kockáztatni.
Ő kívánta kiválasztani leendő férjét, de ezért néha engednie kellett és szót fogadni. De inkább tűr most, az apjától ebben a maradék kis időben, mint az urától élete végéig.
- Megpróbálok úrihölgyhöz méltóan viselkedni – ígérte megadóan –, ameddig úriemberekkel vagyok körülvéve. – Megfordult, és visszasétált a bálterem népes forgatagába.

Az ágon figyelő férfi elégedetten sóhajtott fel. Megtalálta a legújabb, finom kis játékát.
Már csak ki kell várnia a megfelelő időt, hogy elszórakozhasson vele.
Tekintetével tovább követte a lány útját, ahogy az a vendégekkel beszélget, táncba ígérkezik, miközben elvágyódva pillantgat az ablakon túli békés szabadság felé.

Miután a vacsorának vége lett, és a vendégek visszasétáltak a tánchoz előkészített terembe, Victoria észrevétlenül kisurrant a gondosan rendben tartott kertbe. Mikor elért a hűs vizű szökőkúthoz, körbenézett, és elégedetten nyugtázta, hogy senki nem vette észre szökését.

De nagyot tévedett.
A bokrok takarásából egy férfi figyelte vágyakozva. Elnézte a lány élénkvörös, ragyogó, hullámos haját, a fűzővel még vékonyabbra karcsúsított derekát, az alkarja hófehér bőrét, melyen átsejlettek a kékes erek. Maga volt a megtestesült csábítás.
Percekig bámulta még elmerengő arcát, aztán összeszedte a bátorságát, és kilépett rejtekhelyéről.

- Victoria kisasszony – szólította meg érdes, az izgatottságtól kissé magas hangon –, milyen nagy örömömre szolgál, hogy a kertben találom kegyedet. Nem fél itt kint, magányosan? – lépett közelebb hozzá.
- Nem hinném, hogy pár növény és kisállat félelemre adhatna okot, William – felelte egykedvűen. Nem örült, hogy megzavarták a nyugalmát.
- Remélem, nem bánja, hogy a bátorsága ellenére felajánlom önnek a társaságom? – kérdezte negédesen, amiből kihallatszott, hogy nem fogad el nemleges választ.
- Boldogan veszem ajánlatát csendes elmélkedésemben. – A férfi vagy tényleg nem vette észre a szavai mögött kicsengő gúnyos hangsúlyt, vagy csak nem akarta.

Odanyújtotta jobb kezét a lánynak, aki vonakodva belekarolt, majd elindultak a kavicsos ösvényen.
Egy ideig némán lépdeltek egymás mellett; Victoria nem akart megszólalni, Williamnek pedig egyetlen épkézláb téma sem jutott eszébe.
Közben az este hidegebbé vált. A hűs szellő megborzongatta a vállkendő nélküli lányt. William átkarolta a derekát, és közelebb húzta magához, majd mikor a lány megtorpant meglepetésében, félreértelmezte a reakcióját. Elé lépett, végigsimított az arccsontja kecses ívén, aztán hirtelen az ajkához hajolt és megcsókolta.

Egy pillanatnyi értetlen meghökkenés után Victoria hátrébb lépett, és meglendítette a kezét.
Az éles csattanás fülsértően robbant bele a csendbe.
- Mégis mit képzel magáról, William? – kérdezte sértett hangon.
A férfi döbbenten nézett rá, miközben megtapogatta vöröslő arcát.
- Én… azt hittem… kegyed… – kezdett magyarázkodásba, de a lány a szavába vágott.
- Rosszul hitte! Sem nem a férjem, sem nem a vőlegényem, hogy ilyet merészeljen! – Minden további nélkül megfordult, és besietett a kúriába.

A barna hajú férfi elégedetten szemlélte a jelenetet; már előre várta, hogy elszórakozzon vele, majd igyon a csábító illatú véréből.

Mikor véget ért a bál, és minden vendég távozott, Victoria fáradtan tért meg szobájába. A cselédlány segítségével hamar megszabadult zöld szaténruhájától, majd felvette hosszú, fehér hálóingét.
Miután befeküdt a baldachinos ágyba, elfújta a gyertyát, és álomra hajtotta fejét.

A kintről figyelő férfi csak erre a pillanatra várt.
Halkan felugrott a nyitott ablakba, és onnan vette szemügyre a lányt. Hallgatta elmélyült, egyenletes légzését, amiből tudta, hogy már alszik; nézte piros, elnyílt ajkait, beleszimatolt a leheletétől édes illatú levegőbe.
Némán közelebb lépett az ágyhoz; annyira közel, hogy érezhesse a testéből kiáramló hőt. Óvatosan végigsimította a fehér bőrt az arcán, majd ujjbegyével végigkövette a nyaka kecses ívét, ahonnan majd inni szándékozik.
Hatalmas önuralmába került, hogy ne kóstoljon bele rögtön, de abban semmi élvezetes nem lett volna. Látni akarta a rettegést a zöld szemeiben, érezni akarta a félelme illatát, mielőtt végez vele.
Még egy utolsó pillantást vetett rá, aztán ugyanolyan csendesen, ahogy jött, elhagyta a szobát.







Előzetes a következő fejezetből:


"- Szeretem érezni az anyaföldet a talpam alatt – mondta egyszerűen.

Victoria nagyot nyelt, miközben a szívverése felgyorsult az elméjébe tóduló képtől. A képzeletében felsejlő jelenetben ő a meztelen háta alatt érezte az egyenetlent talajt.
Rózsás pír öntötte el az arcát az érzéki víziótól.
James figyelte a teste heves válaszát a szavaira, és újra feléledt benne a vérszomj, erősebben, mint eddig. Közelebb lépett hozzá, és ettől még intenzívebben hatott rá a csábító, bársonyos illat. Jéghideg ujjaival végigsimított az álla puha vonalán, majd a tarkójára csúsztatta kezét, amitől a lány borzongva felsóhajtott. Belélegezte édes leheletét, mialatt a szikrázó zöld tekintetébe fúrta a sajátját."




A következő fejezet: 

2. Vadászat






_@/"

16 megjegyzés:

  1. Ez milyen jó! :D Remélem, hamar összejön a 10 hsz, mert nagyon-nagyon várom a következőt. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hát, sajnos nem igazán akartak összejönni azok a kommentek. De most már fent van a második rész, arra is lehet írni. :D

      Üdv: Stigu _@/"

      Törlés
  2. Szia Drága!

    Gondoltam írok ide is. Ez a történet újból olvasva is nagyon jónak, és izgalmasnak ígérkezik."Kíváncsi" leszek, vajon mi történik Viktóriával. Várom a folytatást. Felolvasva is nagyon tetszett.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszett, én nagyon szerettem írni ezt a kis miniséget. :)

      P: Stig _@/"

      Törlés
  3. Eddig még sosem gondolkodtam el azon, hogyan találkozott James és Victoria... a Te verziód határozottan tetszik :) Szeretem az írási stílusodat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, engem is megfogott, hogy vajon hogy kerültek ők össze. Azóta persze megtudtuk, hogy nem így, :)) de elgondolásnak nem rossz :D

      Üdv: Stigu _@/"

      Törlés
  4. hali:D
    én is egyetértek Vic-el, és kérlek vedd azt az én kommentemnek is:)
    pusz:Mse07

    VálaszTörlés
  5. Háhá, na akkor már ide is firkantok valamit. :)

    Ahogy többet olvasok tőled, egyre jobban tetszik a világod. :) Megfogott már akkor, amikor rátaláltam a FM-ra.

    Ez pedig... Tényleg idegfeszítő. :D Nem tennéd fel előbb a következő részt? :D Tudom, hogy mindig jól esnek a biztató szavak, de megőrjít ez a várakozás! :D

    A zombis történet meg... Regénnyé alakul? Nekem tetszett, és remélem abból is kapunk hamarosan fejezetet! :)

    Puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Delia!

      Örülök, hogy tetszik ez a kis világ, én nagyon szeretek benne élni. :)

      Hát, egyelőre a zombison nagyon gondolkodok, lehet, hogy valami mást fogok kikerekíteni belőle, más koncepcióval, még nem tudom, és most egyre képlékenyebb a dolog.... Majd lesz vele valami, az biztos, mert már továbbcsordogált a fejemben a történet, és akkor már "muszáj" lesz megírni. :)

      A következő rész fent van, én meg továbbra is várom a véleményeket a befejezéshez. :)

      P: Stigu _@/"

      Törlés
  6. imádom!!!:-D
    ...de tényleg muszály összejönnie a 10 kommentnek? türelmetlenül várom már a folytatást :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök! :)

      Hát, nem lett muszáj, de közben eltelt egy év. :S Remélem, a második részre hamarabb és összegyűlik a 10-es "óriási" szám :)

      Üdv: Stigu _@/"

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Kelly, a folytatás már fent van, sajnos ilyen soká, de hát ha lusták az olvasók....

      Most viszont már lehet olvasni :D

      P: Stigu _@/"

      Törlés
  8. Válaszok
    1. Szia!

      Ne várd tovább, fent van. :) Sajnos az a kettő már nem jött össze, remélem, a második fejezethez összegyűlnek a kommentek, és nem kell egy évet váratnom vele :)

      Üdv: Stigu _@/"

      Törlés