Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. július 9., szombat

Újabb Twilightos novella - Sikíts!



Sziasztok!


Nos, elkészült az Abyvel közösen írt, két szemszögű novella. Első körben szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy az írás ERŐSEN 18-as és FEMSLASH (tehát két nő szexuális viszonyát taglalja, ráadásul részletesen). Akit undorít a téma, most lazán lépjen tovább a következő bejegyzésre, akit viszont érdekel, az olvassa figyelemmel, és merüljön el a buja érzékiség világában. :))


Az Aby által írt szemszög (a szereplőket nem akarom előre lelőni), a HONLAPJÁN olvasható! (Érdemes átnézni hozzá!)


Ha tetszett (vagy ha nem), hagyjatok véleményt magatok után (főleg, mert ez még ismeretlen terület számomra, és kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek a novelláról)! Pár szó is elég...


Utóiratként csak annyi, hogy a facebookon létrejött a BLOG KÖZÖSSÉGI OLDALA, ahol sok-sok kis infót tudhattok majd meg a készülő novellákról, regényekről, rólam.


Jó olvasást! :D











Sikíts!





Az újvilág mocskos földjén volt dolgunk ismét; az ostoba vámpírok délen még mindig próbálkoztak újszülött hadseregeket állítani, és most nem hagytuk, hogy seattle-i méreteket öltsön a dolog. Könnyen és gyorsan végeztünk velük.
Miközben fájdalomtól eltorzult sikolyaikat hallgattuk, újra eszembe jutott az egyetlen olyan lény, akire hatástalan volt „lenyűgöző” képességem. Aki nem üvöltött teli torkából, ha azt akartam. Láttam magam előtt elszántan villanó, aranyszínű szemeit, makacsul összeszorított, tökéletlen ajkait.
Nem hagytam, hogy az elhatározásom megszülessen, nehogy a kis boszorkány megsejtse a tervem.
– Alec, van még itt egy kis dolgom – mondtam neki sietősen. – Majd otthon találkozunk.
Ikertestvérem nem kérdezett semmit; tudta, hogy jó oka van a maradásomnak és annak, hogy nem adok bővebb magyarázatot.
Eszeveszett tempóban rohantam észak felé, és közben egészen más terveket forgattam a fejemben, amiknek semmi köze nem volt az aranyszemű családhoz. Hamarosan éreztem, hogy változik a klíma: a déli fülledt hőséget felváltotta a hűvös, folyton esőszagú táj. Az orromba bekúszott az óriási fenyők nehéz aromája, a közelben legelő szarvascsorda csípős kipárolgása. Képtelen voltam felfogni, hogy tudják ezt megenni. Bennem még a New Orleansban elfogyasztott ízletes embervér keringett.
Miközben az Ő illatát kutattam, figyeltem rá, hogy messze elkerüljem a területüket. Nem kívántam találkozni sem Cullenékkel, sem az óriási farkasokkal. Egyedül Vele.
Amikor már jócskán elhagytam a territóriumukat, egyszerre rátaláltam a nyomára. Halvány volt, csak egy villanásnyi édes, burjánzó virágokkal telített fuvallat.
Követtem az egyre erősödő aromát, míg végül megláttam éteri, hófehér alakját a fákkal szegélyezett tisztáson, ahogy egy nagymacska fölé tornyosulva éhesen szívja az állat forró, bűzös vérét.
Mikor befejezte az étkezést és elszállt a szomjas mámor, megfeszült a háta; tudtam, hogy észrevett. Felnézett a tetemről, és örvénylő, megfejthetetlen pillantását felém lövellte.
Elöntött a sóvárgás; a számban akartam érezni kielégült, hangos nyögéseit. A vágyam, hogy hallhassam elfúló hangját, újfajta formát öltött. Nem bírtam tovább várni, mintha égető éhség hajszolna leendő áldozatom felé. Egyszerű ember még nem vonzott így, de ő nem is az volt.
Közelebb léptem, és mosolyogva kiélveztem a látványt, amint előttem térdel, mint egy parancsaimra váró alattvaló.
A tekintetét nem szakította el rólam, miközben felállt.
– Te mit keresel itt? – kérdezte csilingelő hangján.
– Téged – mondtam egyszerűen. Azt hittem, ez egyértelmű, különben nem itt lennék.
A szemei döbbenten elkerekedtek, ahogy egészen elé értem és megsimítottam sápadt arcát. Ő megemelte bársonyos kezeit, és hátratolta a hajamat takaró sötét csuklyát.
Elképzeltem, ahogy hosszú ujjaival leoldja rólam a köpenyt, majd a többi ruhámat, és az eddig megzabolázott vágyam elszabadult. Kiélveztem az elnyújtott, néma pillanatot: érzékeimet betelítette az ajkai közül kiszökő sós pára különös, csábító illata.
Majd lábujjhegyre álltam, és óvatosan megcsókoltam. Féltem a kiszámíthatatlan reakciójától; nem mintha komolyabban ártani tudna nekem, csak a belsőmben tomboló sóvárgás fog tovább kínozni, ha eltaszít magától. De ha most, ebben a pillanatban megadja magát nekem, bármit megtehetek vele.
Az első őrjítően hosszú másodperc után megéreztem, hogy ajkai erősebben nyomódnak az enyémekhez. Én nyertem – el fogom érni a célomat.
Tüzesen kóstolgattuk egymást. Ahogy a nyelvem összesimult az övével, létem során először megtapasztaltam az állati vér cseppet sem vonzó ízét, amit még Bella édessége sem tudott elnyomni.
Zihálva váltunk el egymástól. A szemében lángolt az értetlen, csodálkozó kérdés: Miért?!
– Azt akarom, hogy sikíts! – leheltem eddig soha ki nem mondott vágyam, amit azóta el akartam érni, hogy először nem sikerült megkínoznom. Még ha nem is fájdalommal telve, de hallani akarom.
Tenyeremet vékony derekára simítottam, és közelebb húztam magamhoz, hogy kemény teste egészen hozzám simuljon. Újra az ajkaira tapadtam, miközben egyik combomat a lábai közé feszítettem. Elakadt a lélegzete, majd a számba nyögött. A nyelvünk vad ritmusban csatázott egymással egy ideig, aztán meguntam az ismerkedő köröket.
Egy laza mozdulattal letéptem róla szürke felsőjét és a hozzá illő színű melltartóját, majd a formás halmokra csúsztattam a kezeimet. A tenyerem alatt megkeményedtek az apró bimbók. Az ujjaim között morzsolgattam őket, míg ismét meg nem éreztem a sóhaja vibráló rezgését. Ekkor elváltam tőle, és a mellét kezdtem csókolgatni; az ágaskodó, remegő kitüremkedéseket szívtam, ahogy áldozataim forró vérét szoktam.
Miközben csendesen nyöszörgött, keze a köpenyemen matatott, majd megtalálta a kapcsot és kioldotta. A nehéz anyag suhogva hullott le rólam.
Otthagytam a vadul emelkedő halmokat, hogy lejjebb haladjak, de megakadtam a mozdulat közben; nem fogok térdre borulni előtte. Hevesen ledöntöttem a lábáról, és figyeltem, ahogy sötét haja szétterül a kopár, nyirkos talajon. A szeme fekete ékkőként ragyogott, telve mélységes szenvedéllyel. Belenyaltam a köldökébe, elképzelve, hogy milyen lesz majd a lábai között tenni ugyanezt, aztán tovább folytattam az utam. A sóhajai hangosabbá váltak, de még messze álltak a sikoltástól. Ennyi nem elég.
Vadul lerántottam róla a világoskék farmert, majd egyetlen erőteljes rántással letéptem parányi bugyiját. Végignéztem hófehér, csupasz bőrén, és féloldalasan elmosolyodtam.
Az orromban erőteljesen égett a belőle áradó intenzív illat, amely emlékeztetett az édes nektarin és a sivatagi kaktuszok éjjel nyíló, holdfényes virágainak bódító aromájára. Bele akartam kóstolni ebbe az izzásba.
Szétfeszítettem kemény, vékony combjait, aztán megcsókoltam a duzzadó szirmokat. A nedvessége eloszlott az ajkaimon, és ahogy lenyaltam róla, beterített ínycsiklandozó, az emberi vérnél is kívánatosabb íze. A nyelvemmel hosszan végigsimítottam az ölén, mire hangosan felnyögött. Jó úton jártam.
Magamba szívtam a belőle áradó langyos nedűt, majd finoman a fogaim közé vettem igazgyöngyként ragyogó csiklóját. Mélyen elmerültem kőszikla testében, aztán felváltva kényeztettem a remegő porcikákat hol az ajkaimmal, hol a nyelvemmel.
A hangja egyre erőteljesebben lüktetett a fülemben, tudatva velem, hogy közeledik a beteljesülés.
Ujjaimmal utoljára végigzongoráztam a kemény húsredőkön, erőteljesen, teljes egészében belelöktem magam, míg nagyot kortyoltam az ízletes nedvességből. Nekem feszítette az ölét, durván a hajamba markolt, majd a sikolya végighasított az erdőn, felzavarva a fákon fészkelő madarakat.
Elégedetten váltam el tőle, és miközben a kézfejemmel megtöröltem az arcomat, elmerengve néztem éjsötét, elhomályosult tekintetét, ami csak lassan tisztult ki. Mikor teljes figyelmét magamon éreztem, kacéran elmosolyodtam.
– Most te jössz! – villantottam rá a szemeimet, melyekről tudtam, hogy ugyanolyan sötétek, mint az övéi. Megszereztem, amit akartam, de most már többre vágytam. Sokkal többre.
Hogy nyomatékosítsam az óhajomat, vadul lekaptam magamról a nadrágomat. Bella értette a dolgát: elhelyezkedett a lábaim között, és selymes tenyereit végigfuttatta rajtuk. Éreztem mozdulatain a bizonytalanságot – főleg, mikor puha kezei bekúsztak az ingem alá –, és, számomra meglepő módon, még jobban felcsigázott tétova érintése.
A könyökömre támaszkodva dőltem hátra, miközben ujjai megsimogatták a rá várakozó mellbimbóimat.
Az ölemben újra fellángolt a fékezhetetlen vágy, de ő abbahagyta a kényeztetésem. Már készültem elégedetlenül felmordulni, mikor mutatóujjával sorra leszaggatta a felsőm apró gombjait és széthúzta a sötét anyagot. A szemében éhség villant, ahogy közel hajolt és ismét izgatni kezdett: csókolta, nyalogatta kebleimet, a sóvárgó, ágaskodó bimbókat.
Aztán ajkai lefelé mozdultak; pár pillanatig cirógatta a köldökön, majd folytatta útját az áhított irányba. A fekete szövet, ami a testemet egyedül takarta, éles reccsenéssel adta meg magát Bella szorítása alatt.
Fejem a kopár földre hajtottam, és észvesztő türelmetlenséggel vártam az érintését. Keményen megragadta a combomat, miközben megéreztem selymes nyelvét az ölemen. Először lágyan, félszegen kóstolgatott, aztán felbátorodva a csiklóm kényeztetésébe fogott.
A lángok az egész testemet beterítették, de ez más volt, mint a tüzes máglyahalál vagy a vámpírméreg belülről szénné égető ereje; ez a fehér izzás hullámokban öntött el és mennyei örömöket ígért.
Szaténsima ujjai végigsimítottak rajtam, majd kísérletezően elmerültek bennem, ami megadta a végső lökést, és én átzuhantam a gyönyör parázsló kapuján. Az ajkaimra kéjes sikoly kívánkozott, de mielőtt megszülethetett volna, felvillant bennem Bella mámortól túlfűtött, éles hangja, és elégedetten felnevettem – elértem a célom, titkos vágyam most már eldobhatom magamtól.
Miközben a száját törölgette, mélyen a szemébe néztem, és vártam azt a csodás pillanatot, mikor rádöbben tettünk mázsás súlyára és elborítja a bűnösség keserű epéje.
Nem kellett sokáig várnom. 













 
_@/"

9 megjegyzés:

  1. Szia Stigu!
    Jipijááá én vagyok az első! :P
    Korábban már lájkoltam is... de valamiért nem mutatja :S
    Hmmm hát... huh ez aztán erotikus lett!:D Nekem kifejezetten tetszett! Szeretem az ilyen kis novellákat! Jó ilyet is olvasni. Bár a párosítás meglepő volt, de hát Te mindig meglepsz valamivel! (Jó értelemben :))Kíváncsi leszek mivel fogsz még előrukkolni!:P
    Puszi: Henci

    UI: Edward arcára én is kíváncsi lennék ezek után! ;)

    VálaszTörlés
  2. Szija!

    Húúú.. ez a párosítás.. mit mondhatnék. Csak pislogni tudtam. :D Mindenesetre a kivitelezéshez minden elismerésem, mert nagyon jól meg lett írva.. Csak ugye a párosítás furi még nekem. :D

    És persze egyetértek Henciivel.. Edward mit szólna hozzá? :D

    ÜDV: angeldia. ;)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Először is, köszönöm, hogy írtatok. :)
    Hencii! Igen, a facebook szokott érdekes dolgokat művelni... :))
    Igen, ez a novella elég túlfűtöttre sikeredett, imádtam írni... voltak nagyon jó kis pillanatok írás közben. :D
    A páros még ezer éve született meg valahogy Abyvel, már arra sem emlékszem, hogy, de mindenesetre sokat ültünk rajta, míg teljesen kiforrott a sztori és ilyen jó lett. :))
    Most egy új FM novella készül (remélem, hogy ma már nem leszek annyira nyomott, és tudom folytatni... azt hittem, a műtét nem fog ennyire lefárasztani).

    Angeldia!
    Én is nagyon kíváncsi lennék Edward arcára. :)) Meg hogy Bella ezt hogy adagolja be. :) Na meg ami még nagyon izgatja a fantáziámat, hogy a Volturi háza táján milyen kis pikáns dolgok folyhatnak... :D

    Még egyszer köszönöm, hogy írtatok. :)

    Üdv: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  4. Szia Stigu!

    Én már szerencsére túljutottam a meglepődésen. Nagyon tetszett, hogy jelen lehettem az írásnál, külön élmény volt. :) Kicsit meglepő párosítás, de szuper lett. Tipikusan jellemző Jeant írtál. Edward arcára én is kíváncsi lennék.
    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  5. Szia Judit!

    Ugye, hogy élmény volt, ahogy írtuk... :D Sose felejtem el azokat a kemény hajnali kérdéseket. :))

    Jó lett a Jane? Tudtam én, hogy bennem van a lány... :D (Az aktív agresszív-én is)

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Szia, Csajszi!

    Én miért hittem azt, hogy már írtam neked véleményt?! Na mindegy.
    Szóval nagyon bejött nekem ez a projekt, remélem, írunk még hasonlót közösen. :)
    A kép pedig állati, örülök, hogy rátaláltam. :) Tényleg olyan, mint az igazi Jane... Tudod, a valóságban... xD
    A lényeg, hogy fantasztikusan csináltad. Csak ámultam és bámultam, hogy milyen választékosan és szépen írtad le az egészet. Nagyon tetszettek az illatok, ahogy Jane a kifinomult érzékeire hanyatkozik. Szerintem Bella szemszöge silány lett ehhez a brilliáns műhöz képest. Csakis gratulálhatok hozzá. :)
    Nem véletlenül te vagy a lektor. :)

    Puszi:
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  7. Hi Girl!

    Épp tegnap éjjel gondolkodtam el rajta, hogy te nem fogsz írni hozzám?? :D Nah, látom, csak kiszitáltad (tudtam én, hogy fertőző vagyok...).
    Igen, ez a közös munka nagyon jó és érdekes volt. Nem teljesen olyan, mint a Frantic-TM közös munka, mert az valahogy nem ennyire összekötött, annak ellenére, hogy ikersztori. Valahogy mégis különállóbb. Nem tudom, mennyire érthető, amit írok... :D Szóval ez most számomra szorosabb munka volt, és nagyon érdekes mindemellett.

    Én is örülök, hogy rátaláltál a képre. Én hiába kerestem, nem találtam a számomra tökéletes Jane-t. Ez viszont nagyon jó lett (főleg, hogy nem a filmes Jane... nekem is inkább hajaz a könyvre "igazi" Jane-jére).

    Örülök, hogy tetszett, beleadtam apait-anyait... Én még mindig (most meg, hogy Tortúrát olvasok, főleg) úgy érzem, hogy nagyon kevés, ami bennem és az írásaimban van. Biztos, hogy 1-2 (vagy sok) évvel később ezt sokkal jobban meg tudnám írni, de hát épp erről szól a tanulási folyamat (aminek soha nem lesz vége).
    Reméltem, hogy Jane Jane-es lesz, és valamennyire sikerült megragadnom az ő egyéniségét, illetve magamból kihozni azt az aktív-agresszív állatot, amilyen Jane (még szerencse, hogy mélyen belül van bennem ilyen).

    Nem gondolkozol folytatáson?? Ugyanis én is kegyetlenül kíváncsi lennék Edward fejére, meg reakciójára. :D

    Pusszancs, köszike, hogy írtál. :)
    Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  8. juj, és én csak most találtam meg ezt a kis gyöngyszemet :)

    És én is ott voltam a születésénél, és imádtam a finoman megfogalmazott, szép sorokat.
    köszi az élményt :) megyek Abyhez is :)
    Saccka

    VálaszTörlés
  9. Szia Sacc!

    Juj, hol voltál eddig? :))

    Köszike, hogy írtál, és örülök, hogy tetszik... beleadtunk apait-anyait. :D

    Pusszancs: Stig _@/"

    VálaszTörlés