Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. október 16., vasárnap

Gondolatok - A zene hatalma







A zene hatalma



Ez a gondolat írás és zenehallgatás közben talált rám (nyilván az utóbbi játszott benne nagyobb szerepet). Eltűnődtem, hogy vajon a zene miért bír ilyen mély hatást gyakorolni ránk? Az együtt megszólaló, összecsengő hangszerek, az énekes kristálytiszta egyedi hangja hogyan képes minket elvarázsolni egy különös, egészen más, sőt olykor távoli világba? Mi okozza a képzelet, a lélek szárnyalását, mikor a dallam felhangzik?


Számtalan alkalommal ihletett már meg egy-egy zene, de még ha egy új történet nem is kerekedett ki belőle, a kívánt hatást mindig elérte: olyan hangulatba zökkentett, amit az adott írásműben át szerettem volna adni. Ugyanúgy, ahogy egy vers, egy novella, egy regény körém varázsol, épít egy atmoszférát, a zene ugyanígy (ha nem jobban) képes rá.


Sosem értettem különösen a zenéhez, az egyetlen „hangszer”, amin többé-kevésbé játszani tudok, a saját hangom, de biztos vagyok benne, hogy minden muzsikában benne van az ember lelkének egy darabja, ha tényleg szívből adja a zenéjét. Ha szereti és élvezi, amit csinál. Talán ez okozhatja ezt a különös hatást. A dallamba bújt lélek hangja.

Ugyanígy van ez az írásnál is. Még ha valaki nem is tud kifinomultan, technikailag tökéletesen írni (elérhető az egyáltalán…), de benne van a szíve, a lelke, akkor lesz csak jó, amit magából ad. Persze, azért tehetség és tudás is kell hozzá. :)









_@/"

3 megjegyzés:

  1. Szia, Cica!

    Nekem is megfordult már ez a fejemben. A zene furcsamód képes rá, hogy bármilyen vacak is a hangulatod, szebbnek láttassa a világot. Sokszor volt, hogy egy-egy depis pillanatban elindítottam egy számot, és amikor véget ért, máris jobban éreztem magam. Egy-egy jelenet is előbújt már, mondjuk Celeb hangjára. :)
    Az utolsó bekezdéssel viszont nem értek egyet. Mármint nekem némileg ellentmondásnak tűnik: "Még ha valaki nem is tud kifinomultan, technikailag tökéletesen írni (elérhető az egyáltalán…), de benne van a szíve, a lelke, akkor lesz csak jó, amit magából ad." Persze, nem úgy kezdjük, hogy kifinomult és technikailag tökéletes a stílusunk. De aki szívét, lelkét adja, az előbb vagy utóbb magasra tör. A tökéletességre törekszik. "Persze, azért tehetség és tudás is kell hozzá." Ha valakinek van tehetsége és fejleszti a tudását, akkor egyre jobb és jobb lesz. Csakhogy sok a hamis próféta, aki azt állítja, hogy ő bizony szívét, lelkét beleadja, de képtelen elfogadni, hogy bizony van még mit tanulnia, mert az írásai, a zenéi távolról sem nevezhetőek kifinomultnak. Ahogy egyszer mondtad: SP-t is sokan szeretik. De ettől még korántsem jó. Ahogy sok író van, akit sokan olvasnak, mégis van, aki képtelen őket végigolvasni. Lásd Tolkien. :)
    Ahogy az írás, úgy a zene is egy életforma. Zenélgetni és írogatni bárkinek lehet. De zenélni és írni csak az képes, aki alázatosan átadta magát ennek az életformának.

    Pussz:
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  2. Szia Stigu!

    A zene nekem is az életem része, különféle stílusú zenét szeretek, legyen az mostani, vagy régebbi zene. :) Érdekes, hogy a mély fájdalmat nem gyógyította a zene, elég sokáig nem kapcsoltam zenét,nem szívesen hallgattam. Most már szerencsére újból szívesen hallgatom, buszon, otthon, de időnként a csendre is szükségem van. :)
    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok lányok!

    Bocsi, hogy csak most, de a hétvégén full K.O. voltam, azóta meg elfelejtettem, hogy válaszolni kellene. :)

    Igen, nekem is azért ez a téma jutott először eszembe, mert engem csodásan meg tud gyógyítani a zene (és ugye éppen elég ramatyul voltam). :)
    Nekem néha akkor is segíteni szokott, ha érzem, hogy valami bajom van, de még nem tudom pontosan (vagy cseppet sem) megfogalmazni, hogy mi. És ilyenkor egy-egy jól kiválasztott dal felszínre szokta hozni a problémát, kidühöngöm vagy kisírom magam rajta, és utána minden szép lesz. :) Vagy legalább picit jobb...

    Hát, sztem aki valamennyire "ért hozzá", ergó van valami kis szakmai tudás mögötte, és mégis tré, amit csinál, az nem adott bele mindent (mármint szívet, lelket, meg egyéb belsőségeket). Valószínűleg ő másért csinálja (pl. pénz, siker, stb), csak ezt kamuzza, mert úgy jobban eladható, és ma sokaknak nagyrészt inkább csak az számít, hogy mi eladható. Nekem senki ne próbálja bemagyarázni, hogy a mai "sztárocskák" beleadnak bármit is, nemhogy mondjuk szívet.
    Itt most főleg én CSAK olyanokra gondoltam, akik tényleg "művészek", tehát akik az alkotás miatt alkotnak, nem pénzért, vagy hasonló javakért. Persze, fontos az elismerés is, de az már csak a munka jutalma, nem a célja. :)
    Az alázat pedig persze alap! :) Anélkül semmit nem lehet magas fokon művelni. :)

    Judit!
    Most Bellával kerültél párhuzamba (ne haragudj a gondolatért... :D), mert ő sem bírta egy ideig a zenét hallgatni. :)
    De örülök, hogy már "kigyógyultál" belőle, mert így jó érzéssel hallgatod meg gyengécske művészetem. :)

    Köszönöm, hogy írtatok a gondolatomhoz.

    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés