Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. november 4., péntek

Gondolatok - Emlékek







Emlékek


Az előző hétvégén rám tört a pakolhatnék, és a nagy rámolás közben régi-régi, szívet melengető dolgokat találtam: rongyos leveleket, iróniával és gúnnyal teli, csodálatos önvallomásokat és hasonló finomságokat. Miközben az általános iskolai és gimnáziumi levelezéseket böngésztem, elöntöttek a vidám, kedves vagy éppen fájdalmas, komor emlékek (szerencsére ezekből volt kevesebb).
Mindenesetre azon el kellett gondolkoznom, hogy ezeket a megfakult, ezer éves holmikat miért tartjuk meg ilyen sokáig? Miért vágyunk rá, hogy megporosodott emlékeinket tárgyi „bizonyítékokkal” is megtámogassuk? Nem elég az emlékezés – a felelevenedő érzések, hatások, mosolyok és könnyek?


Ahogy a kusza betűket olvasgattam a kitépett füzetlapokon, néha felelevenedett az a pillanat, amikor a kis párbeszédek születtek, de legtöbbször nem tudtam, hogy mikor keletkezett, vajon melyik órán unatkoztunk annyira, éppen melyik fiú után epekedünk a levélkében? Azok a percek régen bekerültek egy olyan fiókba, amelyet már nem tudom, hogyan kell kinyitni.

Aztán körbenéztem a szobámban, és rájöttem, hogy rengeteg tárgyi emléket őrizgetek: képek, levelek, színház- és mozijegyek, fényképek tömkelege, csecse-becsék, milliónyi papírfecni. Egy-egy pillanat, esemény, élmény, melyet meg akarok őrizni magamnak, holott az az idő tovatűnt már, csak bennem él halványan, ha még egyáltalán él.


„Bár megtarthatnám és egy kis palackba rejthetném…”
Talán ezért őrizgetjük mániákusan a másoknak semmit sem jelentő tárgyakat. Meg akarjuk tartani a pillanatot, a fájdalmat, az örömöt, a bánatot, a boldogságot.
Talán azt gondoljuk, hogy ezek az „emlékek” segítenek abban, hogy sose felejtsük el a hibáinkat, a leckéket, amiket megtanultunk, az életünk jól sikerült perceit, a meghitt hangulatokat. A baráti levelek emlékeztetnek azokra a régi, bensőséges kapcsolatokra, melyek még mindig megmelengetik a lelkünket, holott az az idő már bőven mögöttünk van. De a valahová tartozás élményét eleveníti fel, amire mindnyájuknak szüksége van.

A gyerekkori emlékek is csak ennyit adhatnak: a bizonyosságot, hogy a gondtalan, boldog gyermek még bennünk él, mélyen eltemetve, a mai felnőtt problémáink mázsás súlya alatt.
Azt hiszem, ez az, amit a sok-sok „emlék” felhalmozása révén szeretnénk nem elfelejteni… A gondtalan gyermeket, akinek jó volt lenni. 











_@/" 

7 megjegyzés:

  1. Szia Stigu!

    Igen, az emlékek nagyon fontosak, és talán azért tartogatjuk, hogy újból és újból kézbe vegyük azokat, így talán nem felejtjük el. ami akkor volt, emlékeztet egy felejthetetlen pillanatra.
    Ahogy múlik az idő, új emlékek válnak fontossá, nekem már nincsenek meg az iskoláskori levelezéseim, de megvannak a párom levelei, ami különösen fontossá vált!! Nagyon fontos emlékek a gyerekeimtől kapott rajzok, általuk készített ajándékok.
    A szülőktől kapott kis köszöneteket is őrzöm, meg sok apróságot, innen - onnan.
    Bizony, emlékekre szükségünk van, nélkülük üres lenne az életünk.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  2. Szia, Cica!

    Szerintem nekem sincsenek már meg a régi levelezések, de nagyon sok dolgot őrzök a régi általános, vagy éppen gimnáziumi osztálytársaktól, barátoktól, munkatársaktól. Az emlékek tárgyi bizonyítékai azt hiszem, azért fontosak, hogy tudjuk kik vagyunk és hová tartozunk; hogy a feledésbe merült érzéseket újra magunkénak tudhassuk. Azok a régi, poros vacakok magukban őrzik a pillanatot, és amikor rájuk nézel vagy megérinted őket, megelevenedik az emlék.
    Köszönöm a gondolatot! Jó volt olvasni! :)

    Cupp.
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    De miért olyan fontosak az emlékeink? Persze, nekem is azok, csak nem értem, miért kötődök ennyire régvolt dolgokhoz... :) Talán ettől (is) ember az ember...

    Én is őrizgetek rengeteg ezt-azt (annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele).

    Azt nem tudom, hogy a hovatartozásomat mennyire mutatja még egy olyan emlék, amihez már nem érzem, hogy tartozok. Lehet, hogy ahhoz lehet köze, hogy ez is formált anno, ez is bennem van, még ha már nem is tudatosan, hanem a mélyben lent. Magamba építettem, és már nem felismerhető bennem külön, annyira a részem lett.

    Amúgy nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egy idő után annyira halványak az emlékek, hogy azok már "alig látszanak". Talán ilyen lehet Bellának a vámpírrá válás után a sok emberi emlék. :)

    Köszönöm, hogy írtatok!
    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örültem ennek a kis szösszenetnek, eszembe juttattad, én is őrzök emlékeket még tinikoromból, vagyis olyan 25 év távlatából. (Jézusmária) Dalszövegeket is gyűjtöttem, olyan jó átnézni őket időnként. Egyik kedvenc emlékem pedig a volt férjemtől van, a szerelmes levelei:))))

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Igen, dalszövegeim nekem is vannak szép mennyiségben. És idézetek... van vagy 3-4 idézetes füzetem, amibe már kb. általános iskolás korom óta gyűjtögetem az idézeteket. :)

    Hát... én a szerelmes levelektől megszabadultam most már (bár mindig előkerült 1-1 újabb levél; nem tudom, honnan - szerintem sose fognak elfogyni...) :D

    Pusszancs: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Az idézetes füzet jó ötlet:)
    Tudod mi volt a poén a szerelmes levelekkel? Amikor megmutattam őket a nagyobbik lányomnak (aki 22 éves) pár éve, mát érdekes volt olvasnia mit produkált apukája a múlt században:))))

    VálaszTörlés
  7. És jókat produkált apuka a múltban? :))

    Érdekes lehet ilyeneket visszaolvasni. Én azt tervezem, hogy leendő gyerekeimnek részletes baba-naplót írok majd, és ha nagyok lesznek, megkapják. :) Aztán persze nem biztos, hogy megvalósítanom is sikerült az ötletet, de szerintem jó lenne. :)

    VálaszTörlés