Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. július 18., hétfő

Hangadó - Tévelygő vesszők



Sziasztok!



Nos, végre valahára elkészült a legújabb "nyomtatott" megjelenésem kiadványa. A novellás és verseskötet ezúttal nem könyv formátumú, hanem egy digitális HANGOSKÖNYV, amit a tanítványi láncolat irodalmi klub ad ki, és a HANGADÓ címet viseli.
A könyvnek készült egy weboldal is, ott megtekinthető az össze novella, vers, mese és esszé, illetve meg is hallgatható (bár az én gépem valamiért a weblapról nem hajlandó lejátszani... szerintem bennem van a hiba). De természetesen a kiadvány meg is rendelhető, ha jól emlékszem, 900 forintos áron. Ennek részleteiről szintén a honlapon szerezhettek pontos információkat. 
Akinek van kedve és ideje, lapozzon bele más szerzők műveibe is (én is olvasgatom majd őket, amint időm engedi; biztos vagyok benne, hogy színvonalas, érdekes írások kaptak helyet a kötetben). 



Az én írásom, a Tévelygő vesszők ITT érhető el közvetlenül.




Ettől függetlenül ide, a blogra is felteszem a hangoskönyvbe bekerült novellát (igaz, csak írt formában). 

Jó olvasást hozzá, és mint mindig, most is epekedve várom a véleményeket! :)






Nyíri Eszter – Tévelygő vesszők




Az antik faragású, ébenfa íróasztalon telenyomtatott papírlapok hevertek rendezetlen, hanyag összevisszaságban. A fehér háttér előtt szinte ugrálva vibráltak a sűrűn, tömött sorokban várakozó betűk, akik elégedettek voltak a nekik rendelt helyükkel; mind tudták, hogy a sorsuk oda, éppen arra az A/4-es lapra vezette őket, ahová a legtökéletesebben valók. Nem kívántak ettől a világtól, ettől a létezéstől se többet, se kevesebbet. Ennyi volt a beteljesítendő céljuk: heverni egy történet részeként, tudva, hogy nélkülük – akármelyikük nélkül – hiányos lenne az egész. Egyikük sem háborgott a rá osztott forma ellen, elfogadták helyüket az Univerzum átláthatatlan, de logikus rendjében.
Legalábbis úgy tűnt.
Az egyik parányi, alig észrevehető szénfekete csík izgatottan fészkelődött a sorok között. Nem volt teljességgel meggyőződve róla, hogy ez a lap a létező lapok legjobbika, ez a történet az, amelyikben neki lennie kell. Eluralkodott rajta a szörnyű, hitet romba döntő érzés, hogy ő sokkal, de sokkal többre hivatott. Látta maga előtt, hogy halált megvető bátorsággal megszökik a papírról, minden erejét felemésztő próbákon keresztülmenve eljut a Bölcshöz, aki segít neki a nagyobb jóért folytatott harcban, míg végül eléri élete célját.
Ahogy egyre inkább belelovalta magát az utópisztikus álomképekbe, már teljesen bizonyos volt benne, hogy ő az, aki hősi tetteivel megváltja majd ezt a kis világot, aki felszabadulást hoz kitaszított, elnyomott, meg nem értett sorstársainak.
De még félt. Tudta, hogy egyedül nem fog sikerülni; szüksége van valakire, akire támaszkodhat.
Óvatosan körbekémlelt a papíron, hátha meglát egy másik írásjelet vagy betűt, aki vele tartana. Akiben van elég mersz, hogy megváltoztassa a sorsát. A betűk rendezetten, nyugalmasan álldogáltak körülötte; mindegyikükből áradt az a jóleső tudat, amivel végigsodródtak életükön, miszerint úgyis minden eleve elrendelt.
Aztán az egyik sor végén megakadt a tekintete egy hozzá egészen hasonló, mégis különböző írásjelen, aki mintha ugyanolyan izgatottan fészkelődne, mint ő. Egy ideig tanulmányozta a másikat – nem tudta eldönteni, hogy a valóságot látja vagy azt, amit annyira látni szeretne –, majd összegyűjtve a bátorságát, odakiáltott neki.
– Hé, te ott hátul! – A karakter felé fordult, és kérdőn ránézett. – Igen, te! Miért fészkelődsz?
– Oh, én… csak… kicsit elgémberedtem – válaszolta habozva.
– Biztos, hogy csak ennyi? – firtatta a vessző.
– Igen, biztos! – felelte most már mérgesen a másik. – Mi egyéb lenne?!
– Hümm, nem is tudom… – kezdte habozva. – Talán te… nem érzed itt jól magad…
A pontosvessző a sor végén elbizonytalanodott. Esetleg az a másik írásjel… Nem, ez elképzelhetetlen! – rázta meg magát. Nem létezhet még egy olyan, mint ő.
Kíváncsian méregette a vonalkát a mondat közepén; a külsejéből nem tudta eldönteni, hogy igazat mond, vagy csak meg akarja téveszteni.
– Miért… te hogy érzed itt magad? – puhatolózott óvatosan.
A vessző elgondolkodott, hogyan magyarázhatná el a benne tomboló, érthetetlen érzelmeket.
– Én… elégedetlen vagyok – mondta halkan. – Tudom, hogy többre hivatottam, fontosabb dolgokat kellene tennem, nem csak itt létezni tétlenül – sóhajtotta elkeseredetten.
A pontosvessző csodálkozva bámult rá; képtelen volt elhinni, hogy van rajta kívül még valaki, aki nem hajlandó elfogadni a rá osztott sorsot.
– Ugyanezt érzem – súgta döbbenten.
Egy hosszú pillanatig figyelték csak egymást, nehezen dolgozva fel a hallottakat, a remény halvány sugarát, amely próbálta meggyőzni őket, hogy a gondjukkal nincsenek magányra kárhoztatva.
– Menjünk el innen! – mondta hirtelen a vessző, ahogy az elhatározás megszilárdult benne. – Hagyjuk itt ezt a helyet, és váltsuk valóra az álmainkat!
A másik úgy nézett rá, mint egy sültbolondra. – Ugyan, ezt nem tehetjük meg! – tiltakozott félszívvel. – Hogyan lennénk rá képesek? Nekünk ez a sorsunk…
– Nem! – vágott a szavába a vessző. – Tudom, hogy sokkal több dolgom van a világban. Tennem kell azért, hogy minden jobb legyen!
– De hát… minden a legjobb most, nem? – értetlenkedett a pontosvessző.
A kis írásjel megrázta magát. – Hiszem, hogy sokkal jobb lehetne. De ahhoz cselekedni kell.
A másik kábultan bólintott; teljesen az átszellemült mondatok hatása alá került. Ő is érezni kezdte a tenni akarást, a vágyat, hogy megváltoztassa a saját életét, és így a többiekét is, akik még nem sejtik világmegváltó terveiket.
– Mit tegyünk? – kérdezte elszántan a sorvégi karakter. A szívében vadul tombolt a lelkesedés, és a vessző sejtette, hogy most kell indulniuk, amíg az észérvek felül nem kerekednek a másikban.
– Szökjünk meg! – suttogta, mintha félne attól, hogy ha valaki meghallja, az megakadályozhatja őket. – Fedezzük fel az ismeretlen papírokat, hódítsunk meg új történeteket!
A pontosvessző egy pillanatra megtorpant, az elhatározása meginogni látszott. – És mi lesz ezzel a mesével nélkülünk? – nézett a vonalkára aggodalmasan.
– Ugyan, fel sem fog tűnni nekik a hiányunk – legyintett a kis írásjel. – Jól meglesznek nélkülünk.
– Biztos vagy benne?
– Teljességgel – bólintott a vessző olyan magabiztosan, hogy társa kételkedése azon nyomban köddé vált. – Induljunk!
A két írásjel mély levegőt vett, ezzel összegyűjtve minden bátorságukat, majd a sor végén találkoztak. Izgatott kíváncsisággal kémlelték a lapon túli ismeretlen, kissé félelmetes világot.
Aztán összenéztek, és nagy lendületet véve leugrottak a fehér papírról, hogy megváltsák a saját és a világuk sorsát is. 

















_@/"

11 megjegyzés:

  1. Szia Stigu!

    Most is ugyanúgy tetszett, mint amikor először hallottam. :) Tetszik, ahogy a vesszők útnak indulnak világmegváltó terveik felé, és mindenki eldöntheti, hogy hová jutnak. Várom a polcomra a hangos könyvet.
    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  2. Édesem!
    hát, nem is tudom mit mondjak...
    azt hiszem, ez egy remekmű, és sokkal mélyebb az értelme, mint ahogy első olvasásra tűnik.
    Hiszen mindannyian többre vágyunk, csak sokszor nem merünk leugrani arról a teleírt papírról arra az üresre :(
    gyönyörű volt, köszi, Sacc

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Olyan érdekes, hogy mindenki máshogy képzeli el a vesszők sorsát, attól függően, hogy milyen beállítottságú. :) És ahogy olvasom a kommentjeiteket, vagy szóban beszélünk róla, mindenki máshogy képzeli el a jövőjüket, mint én. :)

    Én is nagyon imádom ezt a novellát... pedig csak egy kósza ötletből született, miután sok-sok pályázatos mű elolvasása után meg kellett állapítanom, hogy a vesszők elszöktek (ha jól emlékszem, valami olyasmit mondtam, hogy még a vesszők sem bírták a történetet :D). Aztán végül ez a kis társadalomkritika/tükör lett belőle. Pedig tényleg nem ezt akartam. Furcsa, hogy a legjobb novellák nem úgy születnek, hogy akarom, egyszerűen csak megtörténnek.

    Még egyszer köszönöm, hogy írtatok. :)

    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  4. Hűűűű. Ez nagyon tetszett. Az ötlet is nagyon kreatív, de a kidolgozást is imádtam. Most nem telik hosszabb véleményre, ne haragudj, de remélem tudod, hogy tényleg nagyon megfogott. :)

    Üdv: angeldia

    VálaszTörlés
  5. Szia Angeldia!

    Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszett a novella! Remélem, hogy néha-néha megszáll majd még az ilyenfajta ihlet, és születnek majd még a tollamból hasonló novellák. :)

    Üdv: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Nem volt rossz. ;)
    Érdekes, hogy pont ma olvastam Sütiszörny egy régi, hasonló témájú írását a Karcolaton...
    Te kaptál a Hangadóból anno tiszteletpéldányt? Vagy külön kellett volna rendelni?

    üdv.: Craz

    VálaszTörlés
  7. Szia Craz!

    Örülök, hogy nem találod rossznak. :)
    Ha elárulod nekem, hogy mi az a "Karcolat", én is megnézném azt az írást!? :)

    Eredetileg kaptam volna tiszteletpéldányt, gyakorlatilag valahol elkeveredett (vagy a postahivatalban, vagy a postásnál), és azóta sem érkezett meg. :(

    Köszönöm, hogy írtál.
    Üdv: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  8. Szia Stigu!

    Én is úgy emlékszem, hogy szó volt holmi tiszteletpéldányról, de hozzám se jutott el. Hónapok elteltével meg nem reklamáltam...

    A karcolat.hu az a hely, ahol én kezdtem el komolyabban írogatni.

    http://karcolat.hu/irasok/egyeb/sutiszorny/hovirag - Ez az említett írás, de ha már arra tévedsz, akkor - na ja önző módon - kíváncsi lennék a véleményedre mondjuk erről a novellámról: http://karcolat.hu/irasok/sci_fi/craz/uluru esetleg, ha marad még kedved/időd, akkor erről: http://irjunk.ucoz.hu/publ/craz/troll_a_hid_alatt/4-1-0-145

    Na jó, nem fárasztalak tovább.

    üdv.: Craz

    VálaszTörlés
  9. Craz!

    Azért az furcsa nekem, hogy nem csak tőlem nyúlja le a postás... kezdek gyanakodni (igaz, én paranoiás vagyok) :)

    Meg fogom nézni a novellákat (a tiédet is), amint lesz egy kis lélegzetvételnyi időm (ha minden igaz, a hétvégén végre lesz). :)
    Kíváncsi vagyok nagyon! :D
    És természetesen megírom majd a véleményemet is (remélem, hogy lehet ott véleményezni).

    Üdv: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  10. Jogos, nem mondtad, melyik hétvége... :P
    Aha, lehet ott véleményezni. ;)

    VálaszTörlés
  11. Ember tervez, család végez... :)

    Ezen a hétvégén biztos nem fogom tudni, vendégem lesz, talán! a következőn, de nem merek biztosat mondani, ugyanis nyakamon a karácsony, és kicsit kreatívkodni kellene. De ami késik, nem múlik. :)

    VálaszTörlés