Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. november 8., kedd

Csukott szemmel a világra - Újabb novella



Sziasztok!


A hamarosan megjelenő, újabb novelláskötet (Új Dimenziók) tiszteletére felteszem nektek a másik novellát, ami nem került be.

Aki kíváncsi rám (ránk), illetve az új antológiára, azt szeretettel várom a könyv bemutatójára NOVEMBER 19-ÉN, 15 ÓRÁTÓL! :) A részleteket ITT megtalálhatjátok, vagy nyugodtan kereshettek vele engem is. :)


A novellával kapcsolatban annyit, hogy NAGYON kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert szörnyen bizonytalan vagyok ezzel az írásommal kapcsolatban... :)


Jó olvasást! :)






Csukott szemmel a világra



A sárga, három kocsis villamos kényelmetlenül tömötten zötyögött a kora reggeli csúcsforgalomban. Bár kötött pályán közlekedett, olykor megakasztotta útját egy álmosságtól figyelmetlen vagy éppen csak tuskó autós, aki a síneken kényszerült megállni. A vezető ilyenkor vadul csilingelt, általában csekély eredményességgel.
Az egyik, különböző mértani alakzatokkal díszített, megkövült rágóktól koszos ülésen húszas évei közepén járó, csinosnak mondható nő ült. Elnyűtt, sötétszürke sportcipőt viselt, szűk, világos farmerja térdben már erősen kopott volt, fekete, kötött pulóvere ujjai túlnyúltak kézfején. Ölében barna, műbőr táska pihent. Félhosszú, világosbarna haját hetyke fonatba fésülte, a fülébe apró, világoszöld fülhallgatóból üvöltött a zene, mellyel a külvilág zavaró zajait igyekezett elnyomni. Ez legtöbbször sikerült is, de néha képtelen volt figyelmen kívül hagyni az arctalan tömeg idegesítő hangjait.
Mélykék szemeit a körülötte ülő-álló embereken nyugtatta, de valójában semmit nem látott belőlük. A csillogó szivárványhártya mögött egy sosem létezett, mesebeli világ varázslatos képei futottak. Ezen a misztikus helyen nem borította el az utakat vég nélküli kocsisor, a szürkéskék eget nem szennyezte bűzös kipufogógáz, az emberek lelke makulátlanul tiszta vagy megváltoztathatatlanul romlott volt.
A fiatal nő által jól ismert történet tovább szőtte önmagát, miközben az utasokat befogadta és szelíden kiköpte a robogó jármű, anélkül, hogy ő egy pillanatnyi figyelmet is fordított volna rájuk.
Pár perc békés „zajtalanság” után erőszakosan megszakították álmodozása sebes folyamát: a mellette ülő őszes, ritkuló hajú férfi félig felemelkedett a helyéről, ezzel jelezve, hogy le kíván szállni. Kelletlenül kászálódott fel az ülésről és adott utat az úrnak, majd bearaszolt az ablak melletti székre.
Vakon bámult ki a szmogtól koszfoltos üvegen, s visszasüppedt saját valóságába. A belső film tovább forgott, a külvilág megszűnt. Olyannyira, hogy csak akkor vette észre a kinti, túlságosan ismerős helyet, ahol le kellene szállnia, mikor már késő volt. A kocsi ajtajai berregve becsukódtak, a villamos a következő megálló felé indult.
A nő bosszúsan sóhajtva felállt az ülésről, a lépcső elé lépett, és türelmetlenül várta, hogy a szerelvény megálljon. Már előre utálta azt a pár percet, amit a visszasétálással kell töltenie.
Ahogy lepattant a járműről, megcsapta a kora őszi, reggeli hideg – lejjebb igazgatta derekán a fekete pulóvert, hogy a még hűvös szellő ne érintse a bőrét.
Mialatt megpróbált újra elmerülni a fényben fürdő mesevilágban, tekintete megakadt a valóságon. A szürkésen derengő ég új színekbe öltözött: világossárga, korall és halvány türkiz sávokat festett rá az ébredő Nap. A felhőtlen messzeségben még ott ragyogott a sápadtfehér telihold.
A varázslatos összkép meglódította a fantáziáját, és már előre sajnálta, hogy munka közben nincs alkalma írni, és majd csak este lesz lehetősége lejegyezni története legújabb részleteit.


Késő délután, hazafelé tartva a zötykölődő buszon a fiatal nő ismét egy egészen más helyen járt. Képzeletében vadul pörögtek az események, a szereplők az életüket megváltoztató fejlődés rögös útján jártak.
A hosszú ujjú, fekete pulóver időközben az oldaltáska mélyére került, az alá felvett pántos, őszbarna felső épp elég volt a felmelegedett időben. A füléből most hiányzott a kis zöld szerkezet, de szerencsére a múlt századból fennmaradt busz gyér utazóközönsége nem zizgett elviselhetetlenül hangosan. Valószínűleg őket is elbágyasztotta a tomboló indiánnyár füllesztő hőmérséklete és az egész napos munkálkodás.
Kék szemeivel kibambult az út mellett elsuhanó tájra: szürke és koszossárga házak váltogatták egymást, monoton unalmasságukat nem tudta megtörni az a pár elszórt színfolt, ami megszakította az egybeolvadt, elmosódott képet.
Vele szemben egy kora harmincas, jól szituált férfi foglalta el az absztrakt mintás ülést. Vidámbarna pillantását szüntelenül a fiatal nőn nyugtatta, borostás arcára kiült az alig leplezett csodálat. De ő észre sem vette a szikrázó érdeklődést. A férfin semmi kirívó nem volt, amivel felkeltette volna a figyelmét: se egy kósza gitár vagy sebtében összefogott, bohém-hosszú haj. Nem olyan volt, mint az álmait ékítő daliás lovagok egyike, így esélyt sem kapott arra, hogy azzá válhasson.
A kék busz ráhajtott az ismert felüljáróra, figyelmeztetve a nőt, hogy le kell szállnia. Nem állt fel rögtön az ülésből, előbb elgyönyörködött a látványban, ami az emelkedőn a szeme elé tárult: az ég teteje liláskék színben pompázott, lefelé egy világosabb árnyalatot öltött magára, s nem sokkal lejjebb hideg, ragyogó sárgává halványult. Mikor lelépett a járműről, a Nap még szemet vakítóan sütött, de már érezni lehetett az este frissítő fuvallatát.
Pár perc alatt elért a sötétzöld kapuhoz, amely mögött az otthona várta. A házba belépve azonnal a számítógéphez lépett, és bekapcsolta, csak utána szabadult meg táskájától, cipőjétől.
A szobájában átlátható káosz uralkodott: a fotelban szépen összehajtott ruhák várták, hogy gondos kezek elpakolják őket, az antik hatású dohányzóasztalon telenyomtatott, teleírt papírlapok hevertek szolid összevisszaságban. A könyvespolcon sötét televízió epekedett csendesen, hogy végre bekapcsolják – a képernyőn álló ujjnyi vastag porréteg hitelesen mutatta, milyen régen használták utoljára.
A fiatal nő leült a gépe elé, majd órákig fel sem állt onnan, csak írt és írt. A fantáziavilág képernyőre vetett valósággá vált.
Mikor már szinte leragadtak a szemei a fáradtságtól, elmentette művét, és kikapcsolta a masinát. Felállt kényelmes székéből, majd végignézett a kétszemélyes, bevetetlen ágyon, melyen rózsaszín huzatos takaró és párnák árválkodtak az egyik oldalon, míg a másikat egyedül egy bézs plüssnyúl uralta. A fehér lepedőre térdelve helyére igazgatta a párnákat, aztán elfeküdt a puha paplan alatt, és kezébe vette az éjjeliszekrényen heverő vaskos könyvet. Pár oldalon átküzdötte magát, de most nem kötötte le a szép, romantikus történet.
A gyomrát egy egészen furcsa hangulat ülte meg, egy különös üresség, amit igyekezett az elmúlt napok, hetek kevés pihenésére és sok munkájára fogni. Bár nem igazán hitt saját magának.
Kényelmes, alváshoz megfelelő pózt keresett, aztán igyekezett magányos álmaiba menekülni a nemkívánt érzések elől. 










_@/"

7 megjegyzés:

  1. Szia Stigu!

    Igaz, hogy már leírtam Neked, de még mindig így gondolom.
    Ez a történet nagyon jó lett! Tökéletesen visszaadtad egy reggeli utazás körülményeit, hangulatát, teljesen valós lett, mintha én is ott utaztam volna. Látszik, hogy ezt éled át nap mint nap. :) Ez egy író egy napját végigkísérő novella, nagyon jól leírtad a lányt, szinte láttam magam előtt, meg az egész napját is. Érdekes volt látni, az Ő szemével a világot. A fogalmazás, és a leírás szuper lett. :D
    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  2. Szia, Cica!

    Most, hogy ebben a mélabús hangulatban olvastam újra ezt a novelládat, sokkal jobban tetszett. Látni véltem magunkat. Felfedeztem, hogy ijesztően rólunk szól. A leírások fantasztikusak. :) Sokszor ámulok és bámulok rajtad, hogy milyen választékosan és lágyan tudsz leírni egy-egy jelenetet. A szavaid énekelnek és táncolnak. :) Nem hiszem, hogy annyira "szar" lenne ez a novella. Most jobban átérzem a mondanivalóját, mint akkor, amikor először olvastam. Nem olyan lett, ahogy tervezted, de ez velünk sokszor megesik. Hozzászokhatnál már! :D

    Pussz.
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok, Lányok!

    Először is, köszönöm, hogy írtatok; ti tudjátok, hogy milyen fontos nekem ez.
    Ennél a novellánál ráadásul nagyon kíváncsi voltam (lennék) az olvasók véleményére, mert nagyon nem az lett a végén, aminek az elején szerettem volna, és én még mindig nem tudom, hogy a végeredmény milyen lett. Valahogy annyira elúszott a kis történet a végére, hogy nagyon.

    Igen, lassan kezdem megemészteni, hogy a műveim önálló életet élnek, és lesz**ják, hogy én mit akarok, de azért kicsit lehetnének engedelmesebbek a szereplők és a helyzetek. :)

    Még egyszer köszönöm, hogy írtatok.
    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  4. Az a helyzet, hogy nagyon örülök, hogy felfedeztem, nem csak én vagyok olyan csodabogár, aki minden körülmény között állandóan történeteket gyárt a fejében. Megy a film mindig, vezetés közben, séta közben, akárhol. Néha rácsodálkozom, hol is vagyok éppen... Egyszóval magamra ismertem, nagyon jól megfogalmaztad azt az érzést, ami nap mint nap eltölt. Nagyon tetszett. Puszi.

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Nem, én is amolyan csodabogár-féleség vagyok. :) Számtalanszor előfordult már, hogy elfelejtettem leszállni 1-1 járműről, vagy tovább mentem (gyalog), mint ahogy kellett volna. :)

    Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál. :)

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. eddig ez tetszik a legjobban az olvasottak közül

    bár még nem sok volt :s

    VálaszTörlés
  7. Szia Pingwin!

    Örülök, hogy valakinek végre tetszik ez a novella (jó, jó, nem lett annyira rossz, de én még mindig nem barátkoztam meg vele teljesen). :)
    Pedig ez is "befejezetlen" valamennyire... :)

    Köszönöm, hogy írtál.

    Stigu _@/"

    VálaszTörlés