Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. december 22., csütörtök

Gondolatok - Karácsony








Boldog, Békés, Rohanó Karácsony



A Karácsony a béke és a szeretet ünnepe… lenne. Ha a mai sebesen rohanó világunk nem tette volna ezt a szép, hagyományokkal teli ünnepet a Vágtázó Ajándékvásárlás/készítés négy (?) hetévé.

Sokan nem értik, miért is ennyire nem-szeretem nekem ez a Karácsony előtti időszak. Pedig szerintem egyértelmű.
A televízióból, az internetes hirdetésekből már november elején ordítanak a fákkal, ajándékdobozokkal, színes díszekkel teli reklámok, a boltokat idejekorán felcicomázzák már, más sem folyik a csapból, mint hogy „Lepd meg szeretteidet!”, „Te hogy készülsz az ünnepekre?!” stb.
Alapvetően nem az ajándékozással van a bajom, hisz ez egy mélyen gyökerező, hosszú múltra visszatekintő szokás (alapja az, hogy a három király is megajándékozta az újszülött Jézust). De úgy veszem észre, hogy az emberek legkésőbb Advent beköszöntével egy kicsit megőrülnek (azok is, akik a november elejétől harsogott „Karácsony!!!” hatására addig nem tették meg) – mindenki igyekszik nagyon ünnepinek, fényesnek, boldognak tűnni. Kívülről.
Még a gazdasági válság kellős közepén is dugig tömöttek az áruházak, bevásárlóközpontok, az utcai vásárokon hemzsegnek az emberek, hogy hiper-szuper ajándékokat vásároljanak szeretteiknek és a kevésbé fontosaknak, még akár az egész évben visszafizethető hitelek árán is. Aztán Szenteste reggelén már jó korán felkelnek, hogy egész nap csak gályázzanak a tűzhely, a fa mellett, fényesre pucolják a lakást, majd délben vagy este szertartásosan, hűvösen elfogyasszák a karácsonyi menüt.

Hát… ezzel van a bajom. Valahogy a dolgok belső értéke tűnt el.
Az Adventi időszakban nem csak a környezetünket, a külsőnket kell(ene) ünnepivé varázsolnunk, hanem a lelkünket is. De a nagy rohanás közepette nincs időnk, hogy egy mély levegőt vegyünk, beszippantsuk a hűvös, fűszeres, hó-illatú telet, pompával, csillogással ajándékozzuk meg saját bensőnket.
(Ennek kapcsán van egy gyönyörű dal, amit mindenkinek ajánlok; nem kifejezetten vidám, inkább nagyon elgondolkodtató: Bojtorján –Gyertyaláng)

Idén én is igyekeztem karácsonyra hangolni magam – nem vásárlással, költekezéssel, látható „díszekkel”, hanem belül… És ez meglepően nehéz volt (főleg úgy, hogy én a sima hétköznapokon is rohanó vagyok).
Úgy tűnik, saját lelkünk felünnepiesítése a legnehezebb feladatok egyike…

És Ti hogyan készültök a Karácsonyra? Mivel díszítitek önmagatokat? 











_@/"

7 megjegyzés:

  1. Szia Stigum!

    Igen, igazad van, tényleg a költekezésről szól mostanában a karácsony. Pár éve még szerettem a karácsonyt, örömmel készülődtem, bár a sok munkát ami megelőzi sosem szerettem. Három éve, az ismert okok miatt számomra nem öröm, hanem bánat és szomorúság a karácsony. Csak a takarítás, sütés, főzés jut róla az eszembe.
    Remélem eljön az az idő amikor újból örömömet lelem benne. :) Persze azért örömöm is van, de nem ez dominál.
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. 100%-ban egyetértek.Sajnos már évek óta a karácsony egy üzlet, egy marketingfogás, eladási eszköz.Már hónapokkal előtte súlykolják az emberekbe.
    Valójában semmi köze ezekhez.A karácsony az egy állapot, ami a szívünkben történik.Akkor, amikor már elengedtük a kényszert a külvilág manipulálására, megtanultuk az elfogadást, a magasabb, szellemi dimenziók felé megnyílunk és magunkba engedjük Felsőbb Én-ünket, melynek a jelképe a Krisztus.
    Amikor ez megtörténik, tökéletes békesség honol bennünk, képessé válunk mindenben meglátni az istenit, már tudjuk, hogy Itt van és Most.Akkor karácsony van.De nem csak ama bizonyos napokon, hanem immár minden pillanatban, amikor ráhangolódunk erre a belső erőforrásra.
    Ezért is szoktam mondani: nem várom a karácsonyt, hiszen nálam most is az van.
    Itt, bent megélem, amikor csak akarom.
    Boldog karácsonyt kívánok "odabent" (is)!

    VálaszTörlés
  3. Szia, Cica!

    Teljesen egyetértek veled is és Eynnel is.
    Én régebben nagyon szerettem ezt az ünnepet. Amikor még gyerek voltam, és a szüleimnek fontos volt, hogy ez a nap a szeretetről szóljon, akkor még nagyon szerettem a karácsonyt. Aztán, ahogy múltak az évek, és felnőttem, eltűnt a varázs, leolvad a csillogó máz; ma már ezt a három napot sem bírják ki veszekedés nélkül. Nekem pedig szürke és hétköznapi az egész. Most, amikor ajándékra sem telik, igazán érzem a béke, a nyugalom és a szeretet hiányát.
    Nekem ez a nap ugyanolyan lesz, mint akármelyik másik nap az évben. Aztán januárban majd bepótolok veletek mindent, ami hiányzott ezen az ünnepen. :) Én veletek és a nektek gyártott ajándékokkal díszítem fel a lelkem az utó-ünnepre. :) Csöpögősen hangzik, mi? :D

    Áldott Ünnepet kívánok Neked és a családodnak! :)

    Szeretettel:
    Abyd <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  4. Kizárólag a gyerekeim miatt számít valamit a karácsony. Az ő örömük jelent valami melegséget ebben a hideg, rohanó világban. A másik valamiféle öröm, ilyenkor összejön a család anyukámnál 24-én (két tesóm is van), apunál 25-én. Igen, külön, ők már 25 éve elváltak. Aztán 26-án reggel meg elmegy a kisebbik lányom az apjához, mert mi is elváltunk rég. (A nagy nem megy, mert nincsenek beszélő viszonyban.) Ahelyett, hogy sírdogálnék, magamnak a kedvenc könyveimmel okozok karácsonyt, sorban leveszem őket a polcról kikeresem a kedvenc részeimet, és egy kis kávé-tea-süti mellett olvasok a végtelenségig.
    Boldog Karácsonyt Nektek is:)))

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!


    Nah, úgy látom, akkor nem csak én vagyok így ezzel. :)
    Igazából nekem is a rengeteg előkészülettel, rohangászós, ideges dologtól van herótom. Ma pl. 2x porszívóztam, összeraktuk a fát, utolsó bevásárlásra mentem (annyian voltak, mint állat), és közben próbáltam iszonyatosan pozitív maradni. Egészen sikerült is, úgyhogy meg is leptem magam egy sajtburgerrel. :)
    Sosem értem, hogy miért kell ehhez az ünnephez ekkora durva körítés. (A húsvétról már ne is beszéljünk...)

    A másik nagy merketing-fogás a Valentin-nap... <3 :)

    A gyerekkori karácsonyaimra valahogy nem nagyon emlékszem. Csak annyi maradt meg, hogy mindig megtaláltam előre az ajándékokat. És a Mikulást is hamar lelőttem. :)

    Na ja, januárban majd karácsonyozunk, hátha akkor több ünnepiség lesz bennünk... :)

    Mi ilyenkor együtt vacsizunk (mert ebédre nem szoktunk készen lenni), előtte feldíszítem a fát (most vszeg közös munka lesz... majd kiderül), aztán ajándékozunk. Ez után szoktunk elvonulni az ajándékainkkal és mindenki örülget magának. :)

    Hát, idén nem tudom, milyen lesz az ünnep. Eddig nem igazán sikerült karácsonyra hangolni magam. Talán a hó hiánya a hibás. :))

    Puszi nektek és Boldog Karácsonyt Mindenkinek (ha csak erre a napra, vagy az év minden napjára) :D


    Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. nah igen, lassan úgy néz ki, hogy a szeretet pénzben mérik, sokat, drágát, szépet ..

    csak éppen elfelejtődik a lényeg

    ez a belénk nevelt világ úgy működik, hogy vásárolj sokat, ez viszi tovább az egészet, a nagy-nagy pénzforgás

    pedig

    VálaszTörlés
  7. Szia Pingwin!

    Azt hiszem, a vége lemaradt... vagy nem? :)


    _@/"

    VálaszTörlés