Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. július 27., szerda

BESZÉLGETŐSAROK - Az interaktivitás helye



Kedves Mindenki!


Nos, akkor kísérleti jelleggel beindítom az Ünnep alkalmából a BESZÉLGETŐSARKOT! :)

Egy hónapig minimum fent lesz, és remélem, hogy tényleg sikerül interaktívvá változtatni. :) Ehhez az kell, hogy ti is érdeklődjetek, és bátran kérdezzetek, olyan sokat, hogy ne győzzek válaszolni rájuk! :))


A dolog menete nagyon egyszerű: ha bármi olyan dolog van, ami foglalkoztat (akár az írással, a történetekkel, frissekkel, ötletekkel, akár magánéleti dolgokkal kapcsolatban), hozzászólás formájában írd meg, és én napi rendszerességgel próbálom majd megválaszolni őket, szintén hozzászólásként.


Remélem, hogy lesz elég "kérdező", és tényleg egy interaktív dolog lesz belőle!

Szóval merjetek és akarjatok kérdezni! :) Cserébe sok kis műhelytitkot tudhattok meg. :D



Várom meleg szívvel a kérdéseket!



Puszi mindenkinek: Stigu









_@/"

33 megjegyzés:

  1. Szia Stigu!

    Akkor kezdem én a kérdezést.
    Mennyi időt szánsz az írásra naponta? Mindennap írsz, vagy csak amikor időd van,vagy ha ihlet van?
    Tudod követni, hogy mennyien olvasnak?
    Mennyire szomorít el,hogy kevesen komiznak?Pedig fantasztikusan jól írsz! Befolyásolja ez,az írás gyakoriságát?
    Egyenlőre ennyi.

    Puszi:Judit

    VálaszTörlés
  2. Szia Judit!

    Örülök, hogy írtál. :) Jó, hogy már így az elején úgy tűnik, hogy beindul a dolog.

    Elég változó, hogy naponta mennyit írok. Ez függ attól is, hogy milyen nap van, mennyi időm van éppen, és hogy milyen a kedvem és az ihlet.
    Hétvégén, ha otthon vagyok, többet szoktam írni, hétköznap főleg a BKV-zás közben tudok írni (szerencsére szinte bárhol, bármikor képes vagyok írni - buszon, metrón, villamoson, forgatáson, akárhol).
    Ami igazából meghosszabbítja az írást, hogy kézzel írok, tollal papírra, és azt még be is kell gépelni, ha kész van. Tudom, hogy így ez időigényesebb, meg költségesebb, de jobban megy, ha látom kézzel leírva. Mint a régi klasszikusok... :D
    Igyekszek minden nap írni, ha nem jön közbe semmi - ez főleg a lelkiállapot kérdése, mert ha valami miatt nagyon feszült vagyok, akkor általában nem tudom összeszedni a gondolataimat, és a történetre fókuszálni.
    Januártól még egy kicsit jobban bele is akarok húzni, mert szeretném elkezdeni a saját regényemet, amit majd kiadatnék, de nem szeretném a blogos történeteket sem elhanyagolni. :) Remélem, hogy mindenre lesz időm. :D

    Az olvasók számát csak saccra tudom megítélni a látogatószámból, és a kommentekből (?). Elvileg van egy olyan alkalmazás a blogon, ahol meg tudom nézni, hogy melyek a legolvasottabb bejegyzések, és hogy azt hányan nézték meg, de ez most bedobta az unalmast, és nem akarja mutatni a számokat. Úgyhogy most sajnos csak tippelni tudok, meg nagyjából következtetni a Rendszeres olvasókból.

    A kommentek hiánya nekem egy nagyon fájdalmas pont, mert szinte ez az egyetlen forrás, ahonnan visszajelzést kaphatok az olvasóktól, hogy tetszik-e nekik, amit csinálok. Én ráadásul eléggé önbizalomhiányos vagyok, szóval nagyon jól tud esni, ha valakinek tetszik, amit írok. Az építő jellegű kritikáknak is nagyon szoktam örülni, mert sokat lehet tanulni belőlük, és tanulni sosem árt. Pluszban még ott van az is, hogy hajlamos vagyok rögtön magamban keresni a hibát, és ha nem jön elég vélemény (vagy semennyi), akkor az első gondolatom az, hogy biztos rossz volt, senkinek nem tetszett.
    A gyakoriságot csak annyiban befolyásolja, hogy ha sok a vélemény, akkor sokkal nagyobb kedvvel és gyorsabban megy az írás. :) Szárnyra kapok a véleményektől. :D

    Köszönöm a kérdéseket, remélem, kielégítettem a kíváncsiságod. :)

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  3. Igen egyenlőre,majd gondolkodom még.

    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia Stigu!

    Milyen érzés Neked, amikor egy történetet befejezel? Nem hiányoznak a szereplőid? Hogyan viszonyulsz hozzájuk, nem olyan egy kicsit, mintha az életed részévé válnának, és kilépnének a papírok lapjairól (számítógépről)?
    Eddig az összes feltöltött írásod olvastam, és nagyon szeretem őket, mindig várom, hogy valami újat feltegyél! Boldog, kreativitással és sok-sok új művel teli Új Évet Kívánok Neked!
    Puszi!

    VálaszTörlés
  5. Szia Sandra!

    Hát, még csak egy befejezett történetem van, a Full Moon, úgyhogy még csak arról tudok nyilatkozni. :) Igazából azt sem tekintem még teljesen befejezettnek, mert mindig írogatok hozzá kiegészítő novellákat, plusz javítom le rendesen a fejezeteket, hogy semmi hiba ne legyen benne. Én magammal szemben nagyon maximalista és perfekcionista tudok lenni, úgyhogy gyakran elkövetem azt a hibát, hogy a végtelenségig javítgatok 1-1 fejezetet, ami nem biztos, hogy mindig jó.

    A Full Moon epilógusának megírása nagyon vegyes érzésű volt. Szörnyen nehéz volt "elengednem" őket, leírni az utolsó mondatokat. Nem is gondoltam volna, hogy azalatt a fél év alatt, amíg megírtam, ennyire hozzám nőnek a karakterek. Úgyhogy az utolsó fejezetben és az epilógusban együtt örültem velük, együtt sírtam velük, nagyon bensőséges dolog volt. Főleg, hogy azt a két fejezetet olyan időszakomban írtam, mikor eléggé mélyponton voltam, és nem hittem, hogy ennek az egésznek van egyáltalán értelme. Szerencsére akkor épp Abynél voltam, és pont olvasótalálkozót tartott, ami nagyon sokat dobott az önértékelésemen. :D
    Mindenesetre nem volt egyszerű lezárni egy történetet, és még mindig nem sikerült maradéktalanul. :) A Full Moonhoz még mindig fog érkezni 1-1 novellácska, plusz még hátra van pár fejezet lejavítása. Utána nem tudom, milyen érzés lesz teljesen, végérvényesen lezárni. Biztos nehéz. Főleg, hogy ez az első ilyen hosszú, komoly történet,a mit írtam, az első "gyerek". :)

    Viszont (ezt Zsuzsa írta le nekem nagyon szépen) tudni kell egy történetet befejezni, mert egy idő után már csak nyúlik, mint a rétestészta, és elszakad. Mindennek van kezdete és vége. Még ha rossz is befejezni. :)

    Jake nagyon hiányzik az életemből, én nagyon szerettem (szeretem) az ő karakterét, és mi nagyon sokáig tényleg szinte együtt keltünk, együtt feküdtünk (együtt aludtunk :D), de most van helyette Rob, aki már nagyon várta, hogy megkapja a teljes figyelmemet. Ettől függetlenül ezek a szereplők már örökre nyomot hagytak bennem, amit nem lehet kitörölni. :) Szoktam néha visszaolvasgatni részeket, amiken jókat mosolygok, vagy épp eláll a lélegzetem, és olyankor érzem, hogy ők még mindig velem vannak. Nem is kell nagyon megerőltetnem magam, ha egy novella kedvéért elő kell húzzam őket. :D

    /folyt. köv./

    VálaszTörlés
  6. A szereplőm nem kicsit, hanem nagyon is az életem részévé válnak. Érdekes, hogy néha olyan, mintha saját életet élnének bennem. Én eltervezek valamit, aztán írás közben önállósítják magukat, és rádöbbentenek, hogy én máshogy formálnám a történetet, de ők a "valóságban" ezt teljesen másként tennék, úgyhogy ilyenkor megváltozik a történet folyása. Ezt most a Tündérmesémben érzékelem nagyon, mert a történet a fejemben (és jegyzetekben) elég mély részletekbe menően kész van már, nagyon sok jelenet megvan előre, momentumjaiban, képekben és pár szóban, de mikor írom, és folyamatában látom a szereplőket, ahogy jönnek-mennek, teljesen más lesz. Teljesen más irányba viszik el a dolgot, és valahogy mindig "élethűbben". Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a TM-ben mennyire változnak majd még az én terveim meg Rob és Anne miatt, mennyire írják át saját magukra a történetet. :D
    Amúgy is Rob eléggé bennem él, talán még sokkal jobban, mint Jake és Nessie tette, és nagyon sok apró dolgot az életben, ami tényleg megtörténik, megmutat, hogy a történetben milyen lenne. Szóval Rob elég eleven (már az is előfordult, hogy szinte éreztem őt magam mellett, mintha valóságos lenne, ami azért kicsit ijesztő tud lenni :D).

    Anne karaktere meg még ennél is bonyolultabb, mert ő teljesen bennem van. Soha, egy cseppet sem kell erőlködnöm, hogy a vonásai, a tettei, a reakciói előjöjjenek, nem kell elgondolkodnom, hogy ő ezt vajon most hogy csinálná, mert Ő nagyon ÉN. Ismerem, mint a tenyeremet, ami nagyban megkönnyíti az írást.

    Most, hogy elkezdem majd a saját könyvemet, amiben a karakterek teljes mértékig kitaláltak, és nem ennyire az életből koppintottak, nagyon kíváncsi leszek, hogy mennyire fognak saját életet élni, mennyire fognak kilépni a sorok közül, és önállósítani magukat. :) Izgalmas lesz, az biztos.


    Nagyon köszönöm a kérdéseket, remélem, sikerült érthető választ írnom (megint nem vettem be a fogalmazásgátlómat), és kielégítettem a kíváncsiságodat.
    És azt is remélem, hogy a jövőben is élvezni fogod az írásaimat. :)

    Amúgy lenne nekem is egy kérdésem! :) A történetek közül melyik a kedvencetek? (Ez Juditnak is szól, ha látja.)

    Nektek is Nagyon Boldog Új Évet, olvassatok sok jó írás 2011-ben is! :D


    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  7. Szia Stigu!

    Igen látom a kérdésedet. Én nagyon szerettem a Full Moon-t, egy gyönyörűen megfogalmazott Jake - Nessi történet. A Tündérmesém című történetedet is fantasztikusan jónak találom,és mivel ez még folyamatban van, most ezt szeretem nagyon. Igazán nem tudok a kettő közül választani,mert mind a kettő más és más,nem lehet őket összehasonlítani, de a Tündérmesém egy hajszállal vezet, hisz az annyira Te vagy.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  8. Szia Stigu!:)
    Az én kérdéseim: Melyik történetet szeretted(szereted) a legjobban írni? Talán számíthatunk még egy Jake- Nessie folytatásra egyszer?
    Puszi: Hencii

    VálaszTörlés
  9. Szia Hencii!

    Végre egy kérdés! :) *dörzsöli a kezét*

    Nagyon nehéz sorrendet állítani az írások között, épp olyan, mintha egy szülőtől azt kérdeznék, hogy melyik a kedvenc gyereke.
    A kis novellák általában pillanatnyi agymenések, amik valamiért nem hagynak nyugodni, amíg papírra nem vetem őket. De azokat is mind-mind szeretem valahogy. :)

    A Full Moon nagyon nagy szerelem. Az volt az első komolyabb írásom, és a végére annyira részemmé váltak a szereplők, amennyire ez lehetséges. Együtt sírtam velük, együtt örültünk... szóval, az a történet mindig is nagyon közel fog állni hozzám.

    A Tündérmesém egy egészen hangyányit közelebb van talán... vagy inkább az a jó szó rá, hogy máshogy áll közel hozzám. A TM írása soha nem kínzott még meg úgy, mint némelyik Full Moon fejezet. :) Valahogy a TM annyira belőlem fakad, és annyira éles és színes, hogy nem szoktak üresjáratok lenni az írása közben. Anne bőrébe belebújni teljesen természetes, mert a karaktere belőlem építkezik (amúgy ilyen nagyon nagy hasonlóságokat többet nem fogok engedélyezni a szereplőim és saját magam között, de Anne tényleg én vagyok valamilyen szinten, és ez az ÉN Tündérmesém :D). A jelenetek pedig annyira kidolgozottak a fejemben (és a jegyzetekben), hogy nagyon keveset kell agyalni rajta, hogy akkor most mi is legyen... :) Nagyon szeretem írni a Tündérmesémet.

    Most egy új regényke is születőben van, amit szintén nagyon szeretek írni. Valahogy az is annyira könnyen folyik, hogy nem szerencsétlenkedek sokat írás közben. :D


    Hát, Jake és Nessie… nehéz ügy. A Full Moonból azt hiszem, már nem lehet többet kisajtolni. A történetben ennyi volt. Már csak néhány kis novellácska lesz belőle (terv szerint még kettő… egy reggel :)) és még egy meglepi). Mivel az én fejemben ők nem halnak meg soha (vagy legalábbis sokáig nem), ezért úgy gondolom, hogy a további fejezetek csak a számot szaporítanák, de újdonságot már nem nyújtanának.

    Tervbe van véve, hogy ha végre befejeztem a fejezetek újrajavítását, összepakolom könyv formátumúra az egészet, amiben benne lesznek a kiegészítő fejezetek is, lesz neki fedőlapja, meg minden kis részlet, mintha egy igazi „könyvecske” lenne.
    Aztán ha esetleg van elég érdeklődő rá, valami nyomtatás, köttetés félét is megpróbálnék összehozni… de ez még nagyon a jövő zenéje.
    Egyenlőre most újrajavítok mindent, és a javított fejezeteket felpakolgatom (a rosszak helyett), plusz agyalok nagyon a két kiegészítő novellácskát.

    Remélem, hogy kielégítő válaszokat kaptál. :)


    Pusz: Stigu _@/”

    VálaszTörlés
  10. Jaj, és nekem is lenne kérdésem hozzátok: a Full Moon-ból melyik a kedvenc fejezetetek? Van olyan fejezet, amit többször is elolvastatok? :)

    VálaszTörlés
  11. Szia Stigu!:)
    Köszi a gyors választ :):D
    Huh... megértem, hogy mindegyik történet a szívedhez nőtt. Ha nem baj még lenne pár kérdésem :D
    Mikor kezdted írogatni(akár papíron, akár csak fejben)a legelső Full Moon fejezetet? Miért pont ők voltak az első történet fő szereplői? Miért Full Moon lett a címe? Az írás sok baráttal ajándékozott meg?:)
    Köszönöm előre is!
    A novellákat már alig várom!:P
    Személy szerint nekem a kedvenc Full Moon fejezetem:
    Tizenötödik fejezet – „Harapj, harapj, vagy én haraplak…”
    Köszönöm az eddigi írásaidat! Mindig olyan nagy örömmel tölt el, ha látok egy újabb fejezetet! :) Imádom vissza olvasni az egész Full Moon-t (már nem egyszer tettem:D:P)Annyira szép az egész!:)
    Csak így tovább!
    Puszi: Hencii

    VálaszTörlés
  12. A kérdés sose baj! :)) Csak zúdítsd rám nyugodtan. :)

    A Full Moon születése nagyon érdekes volt.

    Mikor rákattantam a Twilightra, és nagyon rövid idő leforgása alatt elolvastam mindet (a BD-t még csak kalózfordításban), rögtön megfogott a Nessie-Jake szál. Jake-et addig is imádtam (ő a kedvenc), és nagyon örültem, hogy Steph boldog befejezést írt nekik... csak én nem éreztem befejezettnek a történetet.
    Akkoriban Spirittel tárgyaltam meg, hogy szeretnék írni egy ilyesmit, és hogy szerinte milyen fórumon lehetséges ez, stb. Ez 2009 decemberében volt. Aztán a téli szünetben (2 hét) már elkezdett megfogalmazódni a fejemben, hogy miről is fog szólni, hogyan szeretném felépíteni, milyen lehet a felnövő/felnőtt Nessie, stb. Csak sajna nagyon beteg voltam abban a két hétben, és nem igazán bírtam írni. Helyette újraolvastam a BD-t, és rengeteget néztem a New Moont.

    Az első fejezetben olvasható Jake-farkas bundájának simizése volt a legelső jelenet, ami teljes bizonyossággal megszületett. Az egyik lázálmomban (jesszum, ez de elcsépeltnek fog hangozni - álmodtam, és vele, és egy réten...) Jake vörös, puha bundáját simogattam egy réten (ami a valóságban a saját hajam volt :D). Még a morgását is hallottam szinte - valószínűleg a tv-ből, mert abban a 2 hétben a New Moon-ra aludtam. Vagy kétszázszor láttam akkor a filmet. :)

    Aztán december 31-én úgy tűnt, hogy megmaradok. Az volt az első lázmentes napom, az újévi buliba nem mertem elmenni, helyette nekiláttam, és megírtam a Prológust, és nekikezdtem az első fejezetnek.
    Január 1-én még melegében feltettem a fejezeteket. Volt akkor kb. 2 olvasóm :) Spirit, és egy régi osztálytársam, Andi, aki már akkor megjósolta, hogy rá fogok kattanni a dologra, mikor én még nagyon tiltakoztam a Twilight ellen. /Amúgy a blogot dec. 22-én nyitottam./

    A történetet pedig Augusztus 6-án fejeztem be (kicsit előtte... ekkor került fel az epilógus), tehát végül is 8 hónap alatt megírtam rengeteg sok oldalt (pontosan nem tudom mennyi, de 200 körül biztos van).

    Mikor kitaláltam, hogy megírom (megpróbálom megírni) a történetüket, az mindenképpen fő szempont volt, hogy minél inkább Twilight-hű maradjak. Igyekeztem figyelni a karakterek tulajdonságaira, meg arra, hogy ne nagyon csapongjak el az eredetitől.
    Jake nekem egyértelmű választás volt - miatta kezdtem nézni (vagyis Taylor miatt) a New Moont (A Twilight nem fogott meg annyira, a második rész robbant be nálam). Az ő karaktere vitt rá, hogy elolvassam a könyveket.
    Az fura, hogy nem drukkoltam neki és Bellának, mert Bellát nem csípem annyira, meg sem érdemli Jacobot. Mikor bevéste a kicsi lányt, az kiverte nálam a biztosítékot. :) Annyira készen voltam, hogy anyának kb. másfél óra alatt lenyomtam az egész sztorit, csak hogy megtudja, miért üvöltöztem, visítottam fél órát a gép előtt. :D
    Szóval Nessie karaktere is egyértelmű volt nekem. :) És akkor még az is rátett egy lapáttal, hogy Nessie-nek is vörös haja van, épp úgy, mint nekem... :D

    A címe elég későn született meg. Az elején csak úgy futott, hogy "Nessie & Jake". Aztán a nászéjszakás fejezet eltervezésekor sikerült végre címet találni neki. Abban van a rész, hogy az első éjszakán nem veszik észre, hogy már csak a telihold fénye ragyog le rájuk. Ebből lett a Full Moon. :)
    Nálam elég gyakori ez, hogy a történeteknek csak az írás közben lesz címe, mert addig nem tudom, hogy mi az, ami pontosan kifejezhetné a történetet, de mégis sejtetős kicsit. A cím mindig nehéz választás.
    Ez alól kivétel a Tündérmesém. Annak rögtön megvolt a címe. :) De az teljesen egyértelmű is volt, hisz - mint írtam - ez az én Tündérmesém. :D

    /folyt. köv./

    VálaszTörlés
  13. Mióta írok, nagyon sok új barátom lett. Ez mondjuk nagy részben Robnak és a Bel Ami forgatásnak köszönhető. Ha akkor nem megyek ki, hogy találkozzak Blissel, és Rob nem bűvöl el menthetetlenül és visszafordíthatatlanul, talán sose ismerkedek meg a TG-vel, és aztán Aby által veletek. Ez amúgy tök érdekes, mert hasonló témában, ugyanolyan című történetet írunk, és mégis januártól-áprilisig sikerült elkerülnünk egymást. :D
    Szóval Robra sok mindent ráfoghatunk, köztük ezt is... de ez nem volt hiba. :)

    Amúgy az író sorstársakkal beszélgetni, elmélkedni mindig nagyon érdekes, mert ők ezeket a dolgokat nem "normális" szemmel látják, hanem egy író szemével. Legalábbis én így veszem észre.
    És a legfontosabb nem is a barátok mennyisége, hanem a minősége. Akik igazán barátok lettek, mióta írok, azok nincsenek olyan sokan, viszont ezek elég mély kapcsolatok, azt hiszem. És ez a lényeg.


    Azt a fejezetet én is nagyon szeretem. :)
    Most elgondolkodtam, hogy nekem melyik a kedvencem, de nem tudok dönteni... Tényleg nem. :)

    Köszönöm a támogatást, és a biztatást! :)

    Pusz: Stig _@/"

    VálaszTörlés
  14. Szia Stigu!

    Én azt szeretném megkérdezni, hogy ha Jake a kedvenced, akkor Anne miért Robbal jön össze,
    / ha összejön,mert még nem tudjuk/, miért nem Jacobbal? A kérdésed, hogy melyik rész tetszett a legjobban a Full Moonban: a Tizenötödik fejezet – „Harapj, harapj, vagy én haraplak…” nekem is nagyon tetszett, de a következő a Tizenhatodik fejezet -A változások kora is. De tulajdonképp az egész együtt. Újból el fogom olvasni, és majd utána visszatérek a kérdésedre.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  15. Szia!

    Hát, az az igazság, hogy Taylor nekem Jacobként jön be, Taylorként annyira nem fogott meg (fiatal is, meg nem az én tipikus zsánerem - magas, vékonykás, nagyon művészlélek) :) Rob viszont főleg ROBként fog meg, Edwardként annyira nem.
    Mivel Jake-es történet van már, ezért nem akartam még egyet. :D Ráadásul elég furán nézne ki, hogy egy hús-vér nő egy kitalált karakterrel jönne össze... :))

    Amúgy nem tudom, miért gondolja mindenki tutira, hogy össze fognak jönni... ez még egyáltalán nem biztos. Főleg, hogy a következő fejezetben eléggé meg fogok kavarni mindent. :)) Lesz ám meglepetés! :D

    Én még mindig nem tudok dönteni, hogy melyik a kedvenc fejezetem. Mindegyikben van valami, amit szeretek. :)

    Pusz: Stigu _@/"

    U.i.: köszönöm a kérdést! :D

    VálaszTörlés
  16. szia!

    nagyon tetszenek a történeteid, nessie és jacob-os sztoryd nagyon- nagyon jó lett!
    a novelláidat is szeretem!
    főleg a twighlight történetek jönnek be, ezzel kapcsolatba lenne egy kérdésem még hasonló novellákat nem írsz az alkonyattal kapcsolatba!
    puszi:Réka

    VálaszTörlés
  17. Szia Réka!

    Hát, a novellák mindig zűrös ügyek, mert vagy teljesen hirtelen jönnek és gyorsan le is kell írni, vagy pályázatra születnek. Mostanában pályázatokra nem nagyon jelentkezek (most fogok egyet, de az nem Twi-s lesz), és az ötlet-novellák valahogy inkább a való világból jönnek.
    A Full Moon-hoz fogok írni még 2 kiegészítő novellát (az egyiket 1-2 héten belül megírom, a másikat majd márciusra tervezem), és van egy mini-regény, ami már csak felpakolásra vár, az is Twilightos, érdekes párosítással és témával :D Szerintem hatályos időn belül az is fent lesz, még februárban.

    Most elkezdtem újra olvasgatni, és amint végére érek a "kötelező" könyveknek, újra nekiülök a Twilightoknak, és lehet, hogy az új olvasás közben majd valami megihlet. Meg igazából nagyon várom már a tavaszt, mert akkor sokkal jobban jönnek az ötletek, a helyzetek, és én is hatékonyabb vagyok (telén az élettől is elmegy a kedvem... :D ).

    Ja, és majd' elfelejtettem! Abyvel készülünk egy Twilightos érdekes párosításra. Ő is meggyógyul most, meg kipiheni az államvizsga stresszét, és neki is ülünk :D Érdekes lesz... :))

    Úgyhogy vannak és lesznek itt még Twilightos dolgok, ne izgulj. :D

    Pusz: Stigu _@/"

    Ui.: A Tündérmesém hogy tetszik? :)

    VálaszTörlés
  18. szia!

    köszi h válaszoltál!:D
    a tündérmesék történetedet is olvasom és az is nagyon izgi...
    de mostanában valahogy nagyon rá vagyok kattanva a twilight-ra szóval azok a storyk, novellák kicsit jobban bejönnek!

    annak nagyon örülök és izgatottan várom h milyen történet lesz Abyvel együtt, az ő történeteit is imádom, nagyon
    jól fogalmaztok, mindkettőtök Full Moon-os történetét imádom olvasni, plusz a hozzá kapcs. novellákat is!
    amúgy megértelek én is hasonló képen érzek a téllel kapcsolatban és én is nagyon várom már a tavaszt...

    puszi:Réka

    VálaszTörlés
  19. szia!
    most találtam rá a blogodra és a tündérmesém történeted hihetetlenül jó, egyszerűen imádom + frantic love amit Aby ír az is nagyon király a kettő együtt nagyon szupi!
    alig várom már a folytatást?
    ezzel kapcsolatba lenne kérdésem:
    kb mikor lesz a kövi. fejezet?már tudok/tudjátok h milyen hosszú lesz, h hány fejezetből fog állni?

    köszi a választ: Regi

    VálaszTörlés
  20. Szia Regi!

    Először is, köszönöm a kérdést. :D

    A Tündérmesém következő fejezete (plusz a farntic is) hamarosan fog érkezni. Sajnos én is eléggé el voltam havazva (januárban igyekeztem behozni az olvasási lemaradásomat, kb. 20 könyv várta, hogy kivégezzem - a fele sikerült is), és Abynek is húzós időszaka volt, államvizsgázott, aztán gyorsan le is betegedett. :( Most kezdi összeszedegetni magát, ha teljesen felgyógyult, nekiülünk a frisseknek, és remélhetőleg nagyon hamarosan lesz új fejezet.
    Én már elkezdtem írogatni, de elég lassan haladok (főleg, mert még mindig nincs időm), viszont a váz, meg minden lényeges megvan, már csak meg kellene írni :)

    A pontos fejezetszámot nem tudjuk, de az tuti, hogy jó hosszú lesz; kb. 4 évet ölel fel (remélem, nem fog addig tartani a megírása :D ). Úgyhogy rögös az út a szerelmespárok előtt, nem leesz minden egyszerű, szép és rózsaszín :)

    Ígérem, hogy megpróbálunk nagyon igyekezni vele. :))

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  21. Engem speciel nagyon érdekelne, hogy mi miatt kezdtél el írni? :] Ami miatt úgy végérvényesen bekattant, hogy na, márpedig én mostantól írni fogok, és kész.. :D Meg úgy az egész folyamat. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  22. Szia!

    Huh, jó nehéz kérdést tettél fel nekem. :) Ez egy nagyon bonyolult folyamat volt.

    Verseket már az általánosban is írtam, igen, pont olyanok. :D Aztán a gimiben rákaptam az olvasásra, és rengeteg könyvet felfaltam (csak képletesen persze), majd rákattantam a fanfictionökre  először a Sailor Moonra :), aztán a Harry Potterekre.
    HP-s volt az első történetecském is, amit írtam. /Ez lehet, hogy hamarosan felkerül a blogra, csak még mindig nem tudtam eldönteni, hogy merjem-e a nagyközönség elé tárni itt is ezeket a kezdetleges művecskéket… :)/

    Utána nagyon sokáig nem történt lényeges áttörés. Tervezgettem egy három részes könyvet (ez még mindig tervben van, csak elég bonyolult lesz, egy teljesen más világban, úgyhogy még a háttérdolgokon dolgozgatok, amikor rám jön és van időm), sokat olvastam, és nagy álmokat dédelgettem, hogy egyszer majd a kezemben foghatom a saját nyomtatott, keménykötéses könyvemet.

    Aztán a végső és nagyon durva lökést a Twilight adta. Az egészben a legfurcsább, hogy az elején nagyon nem szerettem a Twilightot. Az egész Jake hibája, mert miatta néztem meg a New Moont, miután a Twilight olyan nagyon nem tetszett. Akkor kaptam rá a Saga-könyveire, és emlékezetem szerint nagyon gyorsan elolvastam mind a négyet a gépen. A BD-t még kalózfordításban. És onnantól elszabadult a pokol. A történet annyira lezáratlan volt számomra, és annyira megimádtam ezt a párost, hogy nem hagytak nyugodni. Igazából én sose drukkoltam a Jake-Bella pároshoz, mert szerintem nem egymáshoz valók, és mikor Nessie bejött a képbe és megtörtént a csoda, nagyon örültem és elégedett voltam.
    Ez 2009 decemberében volt. Ha jól emlékszem, valamikor az elején. Utána elolvastam hirtelenjében újra a BD-t, és még jobban megimádtam őket. Akkor már kezdett körvonalazódni az FM, aminek amúgy sokáig nem volt címe (mikor a nászéjszakás fejezeten gondolkoztam, akkor találtunk egymásra a címmel). Aztán a betegségem lázas pillanatai, amiről fentebb valahol írtam már, végleg belekergettek egyfajta megszállottságba, hogy nekem ezt a történetet, a folytatást meg kell írnom. Onnantól pedig elindultam a lejtőn. :D

    folyt. köv.

    VálaszTörlés
  23. Igazából akkor elég sok pozitív visszajelzést kaptam, ami úgy gondolom, hogy egy „kezdő” írónak nagyon nagy lökést tud adni. De még akkor is csak ábrándképként láttam magam előtt a saját, kiadott könyvet (mint ahogy a mai napig szeretnék valamilyen filmben komolyabban szerepelni – szerintem sose lesz belőle semmi, de ki tudja… ez is bejöhet még).
    És idő közben nőtt az olvasói gárda, a béka segge alatt lévő önbizalom, meg a tapasztalatom is. Mondjuk a nyáron volt egy nagy megingásom, mikor azt hittem, hogy ott és akkor befejezem az egészet, de szerencsére akkor már itt volt Aby és a nagyon sok olvasó, aki támogatott. És ahogy egyre több íróval megismerkedek, szerencsére látom, hogy nem csak én vagyok bizonytalan önmagamban.

    A legutolsó csepp az volt, hogy az ősszel bekerült az egyik novellám egy kötetbe, az Aposztróf kiadó Dimenziók című novelláskötetébe. Ergo megjelent egy művem nyomtatásban, és elég sokan dicsérték is az ismerőseim közül. Azt hiszem, hogy egy tényleg kezdő írónak (akkor még egy éve sem volt, hogy komolyan foglalkoztam ezzel) nagyon nagy elismerés ez. Hogy nyomtatásban, összefűzve láthatja a művét. Ez egy olyan fontos visszajelzés volt nekem, ami megerősített abban, hogy érdemes csinálnom, és elérhetek még sikereket az írás révén. És főleg azért volt fontos, mert a pályázatot nem én találtam, hanem a kiadó írt nekem face-en, hogy van náluk ez a pályázat, és nézzem meg, hogy van-e kedvem indulni rajta. Nagyon sok író csak évek kemény munkájával tud valahol megjelenni, nekem 10 hónapnyi írogatás után sikerült „piacra törnöm” :), még ha csak kicsi elismerés is ez.

    Most megint készülök, alkotok egy Aposztrófos pályázatra, remélem, hogy az is ilyen sikeres lesz számomra… :)

    Ezt nem sokan tudják (eddig), de én évekig táncosnak készültem. Akkor tanultam meg, tapasztaltam meg az önkifejezés ezen módját. És mint dupla iker (horoszkóp), mindig nagyon fontos volt nekem, hogy valamilyen módon kifejezhessem azt a rengeteg gondolatot, érzelmet, ami bennem van. Sajnos ez az irány végül zsákutca volt, de nagyon sok mindent megtanultam az alatt a sok év alatt, mikor táncoltam. Azt hiszem, ennek is köszönhetem, hogy még itt vagyok, és nem tört meg az a néhány (sok) negatívum, ami az írással kapcsolatban ért.
    És tényleg nagyon fontos volt, hogy komoly pozitív visszajelzések érkeznek, mert így látom, hogy talán nem vagyok annyira tehetségtelen, és még vihetem valamire. :)

    A jövőre nézve pedig nagyon sok tervem, ötletem van. Több teljes estés :) regény is van a fejemben, amiket mind kiadatni szeretnék.

    folyt. köv.

    VálaszTörlés
  24. A Twilighton kívül egy nagyon fontos olyan mozzanata volt az életemnek, ami lökött az írás-dolgon, mégpedig Robert és a Bel Ami. Akkor, abban a 2 hétben annyira elvarázsolódtam, annyira elbűvölt ez a fickó, hogy egy teljesen új történet fogalmazódott meg bennem (a Tündérmesém), ami már kevésbé fanfiction, mint a Full Moon. Lehet, hogy nélküle beragadtam volna a fanfictionök világába, de szerencsére a nem FF-es írásaimat is olvasgatják az emberek, úgyhogy kiderült számomra, hogy nem csak már előre kitalált karakterekkel tudok dolgozni, alkotni.


    Szóval ez tényleg egy nagyon összetett, nagyon sokrétű folyamat volt… de azt hiszem, hogy ez volt a kijelölt út számomra, és nem csak véletlenül sodródtam erre az ösvényre. Talán tényleg helyem van itt. A legfurcsább az egészben, hogy az egész „folyamat” annyira indirekt volt, annyira csak hagytam, hogy megtörténjenek a dolgok velem, hogy szinte észre sem vettem, fel sem fogtam, és már az írás töltötte ki az életem, a napjaim nagy részét, a szabadidőmet (meg a nem szabadot is). :) És most már nem tudnám elképzelni nélküle az életem. :)


    Remélem, kielégítő választ kaptál… :D

    Pusz: Stigu _@/”

    VálaszTörlés
  25. Naná.. :D Köszi, hogy időt szántál rá és ennyire kifejtetted, öröm volt elolvasni. :]
    ewoO

    VálaszTörlés
  26. Szia!

    Korábban említetted, hogy szeretnél könyvet kiadni. Megtudhatunk erről többet? Vagy legalább icipici morzsákat? :D
    Olvastam fb-on a csigákról. Mit kell róluk tudni? :)))

    Puszi, Betta
    (Betty a fbról, csak már nincs profilom...)

    VálaszTörlés
  27. Most találtam egy csigás játékot. :$

    http://www.y8.com/games/Snail_Bob_2 -> <3 :D

    VálaszTörlés
  28. Szia Betty!

    Örülök, hogy érdeklődsz; én nagyon szeretek trécselni a jövőbeli terveimről. :)

    A könyv-projekt több szálon is fut, tekintve, hogy nagyon sok egész estés regény várja a fejemben, a képzeletemben, hogy végre megírjam. Egyelőre sajnos időhiány miatt egyik sem halad túl jól (most még a blogos írásokkal - TM, BS, stb. - sem haladok úgy, ahogy szeretném, egyszerűen annyi a munka, meg a minden más). De persze nem baj, mert a nagy-nagy mű előtt azért nem árt, ha már jól megy az írás. :)
    Az már tuti, hogy egyszercsak kész lesz egy fantasy, ami több részes (elvileg 3 kötetesre tervezem, meglátjuk, mi lesz belőle), ennek a karakterei, szereplői már szépen dolgozódnak ki a fejemben. :) Aztán szeretnék egy olyat írni, ami a reinkarnáció témájában mozog, ez egy színtiszta szerelmes történet lesz. :) Közben persze dolgozok a zombis művön, amiből 2 fejezetecske már készen van. Ilyen "prológus" lesz még 3, és elvileg ebből az 5 szereplőből áll majd össze a könyv első fejezete. A sztori bennem már eléggé előrehaladott, de egy ponton áll, mert mindig a már megírt részek után tudom csak, hogy mi lesz a folytatás. A regények egyikének sem ismerem még vagy a legvégét, vagy a közepét, mert bennem írás közben történik a történet. A szereplők legtöbbször önállósítják magukat, és elkezdenek a saját fejük után menni, úgyhogy előre nem várt és nem látott dolgok történnek mindig (ez így volt az FM-nél is, és valószínűleg a Tündérmesémnél is így lesz, pedig az egy nagyon eltervezett dolog már, abból iszonyatosan sok jelenet megvan már a fejemben).
    Ezen kívül egyszer szeretnék elmerülni a tündérek világában is, és abból írni egy kis fantasyt. :)

    A másik nagyobb projekt, ami kicsit útnak van indítva már, az egy furcsa, még nem egészen megteremtett történet, ami egy lányról szól, aki gyakran és sokat és élethűeket álmodik, és ezzel bonyolítgatja az életét. A prológus (fél oldal) már kész, ezt lehetett hallani a legutóbbi talin, de egyelőre ez is ácsorog (szegény, szegény történetek) időhiány miatt. Ennek még nem tudom, mi lesz a sorsa - blogra megy fel, vagy papírra, mert ez még nagyon gyerekcipőben jár, és nem tudom, mennyit lehet kihozni belőle, vagy milyen konfliktust lehet teremteni, hogy könyvnek érdekes legyen.

    Szóval ötlet van dögivel, csak idő kellene már, de hát munka mellett nagyon nehéz, főleg, hogy néha fel is kell töltődni mással (olvasás, filmnézés, és esetleg egy kis társasági élet), különben bekattan az ember. :) Munka nélkül meg csak éhen lehet halni. :)

    Most még az Ulpiusz-ház pályázatára várok, mert ha az összejön, akkor az egy nagy lökés lesz, mert akkor "muszáj"!!! lesz megírni az egyik regényt legalább. :)

    Mindenesetre most igyekszem a blogos írásokra koncentrálni, és ott is haladni már végre a történetekkel (a Tündérmesémmel nagyon szeretnék már később tartani, mert már az izgibb részeknél járnék legszívesebben). És persze közben mindig becsúszik 1-1 pályázat (olykor több is), amire valamivel domborítani kell. :)

    (foly. a köv. hozzászólásban)

    VálaszTörlés
  29. Nah, akkor a csigákról. :)

    Én még gimiben kaptam az első 3 csigámat, szép nagyra meg is nőttek, de sajnos az első telük után a másodikat nem élték túl, mert nem nagyon szeretik a hideget, és véletlenül a kamrában töltöttek jó pár fagyos éjszakát, és... hát, nem tetszett nekik. De a házuk megvan még, gyönyörű. :)

    Most végre újra kaptam, rájuk nagyon fogok már vigyázni. :)

    Az afrikai achát csiga (a nevéből is kitűnik, hogy eredetileg Afrikában él) szereti a meleget, de még annál is jobban a párát (főleg az a lényeg neki, hogy páradús helyen legyen, ami nagyon könnyen elérhető, mert csak 1-2 naponta meg kell spriccolni a földjét és a tető alatt úgyis bepárásodik az a levegő). Apró tőzeg kell alájuk (én pl. most bekevertem egy kis virágföldet is nekik, hogy vegyesebb legyen a talaj), amit néha cserélni kell, ha már nagyon büdi, mert bizony kakilnak, annak függvényében, hogy mennyi kaját kapnak.
    Enni főleg uborkát, salátalevelet, gyermekláncfű (kutyatej) levelét szoktak, ezek a kedvencek, de megeszik a karalábé levelét is, meg hasonló zöldségleveleket. Inni külön nem kell nekik, elég az a folyadék, amennyi a zöldségekben és a földben van. Ezen kívül imádja a szépiát (amit a papagájoknak is szoktak adni), megeszi és a benne található kálciumot nagyon szépen beépíti a házába. Érdekes, hogy a háza csíkozásán látszik az étrend - ha sok a zöldség, föld, akkor barnásan építi tovább a házát, ha kap szépiát, akkor lesz benne egy szép fehéres sárgás csík, és ez így váltakozik. :)
    A terráriumra, mint írtam, érdemes tetőt rakni, amin van sok szellőzőluk, mert a csiga nem is annyira lassú, és egy éjszaka alatt olyan szépen el tud mászni, ha elfelejti az ember letakarni, hogy a plafonról szedheti össze. :))
    Kb. 20-30 centisre nő meg (akkora lesz a háza), de ez olyan 2-3 év alatt jön össze neki. Az élettartamát nem tudom, ez sztem tartástól függő, kolléganőmnek már kb. 3 éve megvan.

    Az nagyon fontos, hogy szabadon engedni nem szabad, mert nagyon kártékony, és elég szapora állat, ha megtermékenyítik; kb. 150-200 petét rak, amiből 100 ki is kel, és iszonyatos pusztítást bír végezni a szabadban a növényeken, zöldségeken, főleg, mert a természetes ellensége (ne kérdezd, mi) Afrikában él szintén (gondolom, valami madár).

    Én nagyon szeretem a csigát, mert igazából nem igényel sok törődést, nem kell sétáltatni, nem annyira egyszerű kinyiffantani (bár nekem az is sikerül), nem lesz semmi baja, ha egy ideig nem eteted, vagy nem kap vizet (1-2 hétig simán otthon lehet hagyni egyedül, étlen-szomjan, ha nyaral az ember), mert ilyenkor "téli álomba merül", befalazza magát és alszik, és ha újra kap vizet meg kaját, akkor szépen kibújik a páncélból. Szóval tényleg könnyű tartani.
    Nagyon szép kis dísze szerintem a szobának, és - bár ez furának tűnhet - nagyon színes közösségi életet élnek, ha többen vannak egy terráriumban. Olyan, mintha foglalkoznának egymással, tapogatják néha egymást, odakúsznak a másikhoz, ilyenek. Sztem nagyon érdekes kis állatok. :)

    Nah, most hirtelen ennyit tudtam írni róluk, ha valami még érdekel, szólj, és utánanézek, -kérdezek. :)
    Sőt, akkor is szólj, ha esetleg szeretnél ilyen csoda-csigát. :)

    Remélem, kielégítő választ kaptál a kérdéseidre. :)

    Pusz: Stigu _@/"

    Ui.: Mindjárt a játékot is megnézem. :)

    VálaszTörlés
  30. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  31. Hogy tudnánk megoldani a szállítást? Mert kicsit messze lakok Pesttől. :))) És mennyibe fájna nekem pl. két-három csiga?

    Betta

    VálaszTörlés
  32. Szia!

    Bocs, hogy csak most válaszolok, de annyira belemerültem a csigás játékba. :) Eszméletlen jó volt, nagyokat kacagtam közben. :D

    Nah, a szállítás az egyetlen nehézség az ügyben. Pontosan hova is mennének a jószágok? :) Esetleg valamikor (akár 2-3-4 héten belül, addig el tudok tárolgatni még pár csigát) nem jártok Pesten, vagy a környéken?

    Pénzt nem kér érte, örül, hogy megszabadul tőlük, mert nem tudja hova tenni azt a rengeteg csigát.
    Össz-vissz egy terráriumra van szükségük (valami tetővel - nálam ez most egy vastag kartondoboz egyik oldala, aztán később majd lecserélem polifoamra /azt hiszem az az a fehér, amit a mőszaki cuccok oldalába szoktak tenni a dobozba/), meg tőzegre (azt szeretik a legjobban, és azzal jó páradús helyet lehet csinálni, de a sima virégföld is jó amúgy, nálam nagyon sokáig abban éltek).
    Hát, sajnos hímnős, úgyhogy ha már 2 csiga van, akkor egy idő után lehetnek kiscsigák. Én a régi csigáimat "sose hagytam aludni", mindig felvizeztem, lemosdattam őket, ha befalazták magukat, így nem is lettek kiscsigáim. Kolléganőmnél is 3 éve alatt most először születtek, most viszont mind a két csigának. :) Egyedül nincs meg ez a veszély, de szerintem egyedül nagyon unatkozhat egy csigusz. :))


    P: Stig _@/"

    VálaszTörlés
  33. Hát... Miskolctól 30 km-re lakok. Pesttől úgy 200 km. :) De majd beszélek anyuékkal! Köszönöm! ;)))

    Üdv, Betta

    VálaszTörlés